Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Károlyi Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920–1925 / 285–308. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 307 Ez a futólagos vázlat, melyet intézetünk bel- és kültagjainak, meg vendégeinek kutató munkásságáról adtam, azután azok a fölemlített, megjelent, elkészült vagy készülőben lévő nagyértékű programmszerű kútfőkiadványok, melyek nagyrészben az intézettel kapcsolatos bécsi kutatásoknak köszönik megjelenésüket vagy elkészültüket, meg azok a kisebb-nagyobb dolgozatok, amelyek megírásához vendégeink intézetünkbeli időzése hozzájárult, azt hiszem elfogadható bizonyságot tesznek arról, hogy a fenkölt gondolkozású ter.vezője és megalakítója által elébe tűzött föladatnak a még fiatal intézet a maga élete első lustrumában becsülettel megfelelt. Megerősít e hitemben az, hogy a miniszter Úr ő Excellenciája pár héttel ezelőtt berlini útjából viszatérőben Bécsben megállapodván s az intézetet megvizsgálván, teljes megelégedésének adott volt kifejezést, ami nemcsak az intézet külső habitusára s berendezésére vonatkozott, hanem benső életére, tudományos működésére is. Pedig a tervező a legilletékesebb interpretátora terve megtestesülésének. A miniszter úr őszinte hálára késztető látogatását megelőzőleg több kitűnő állású vagy tudományos súllyal bíró férfiú tisztelte meg látogatásával és a látottak fölötti megelégedés kifejezésével intézetünket. A külföldiek közül csak a már említett Schmidt-Ott porosz kir. kultuszminisztert és Wiegandot, a neves régészt, aztán Redliehet a bécsi tudományos akadémia elnökét, Ottenthal, Dopseh és Menghin egyetemi tanárokat legyen szabad elősorolni. A hazaiak közül pedig gróf Bethlen miniszterelnök és Bud jrénzügyminiszter, továbbá gróf Esterházy volt miniszjtjerelnök és Lukács György volt kultuszminiszter, úgyszintén Petri államtitkár, Masirevich és gróf Ambrózy követ, b. Nagy Árpád főkonzul urakat s Bartoniek Géza urat, az Eötvös-kollégium nagyérdemű igazgatóját. * Az egészséges ifjúvá izmosodott intézet bölcsejóre visszatekintve, lehetetlen a meleg köszönet érzelmével meg nem emlékezni azokról, akik fejlesztésében igaz jóakarattal működtek közre. Szekfü professzor úr mindig szívesen támogatta a hozzáforduló tagokat, Eckhart osztálytanácsos úr, a helyettes igazgató, emellett még az intézeti adminisztráció vezetésében osztozott, Baranyai főlevéltárnok úr nemcsak az adminisztrációból vette ki a maga részét, hanem a. berendezkedések időtrabló, fáradságos munkálatainál, a sokat hánya20*