Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Gróf Klebelsberg Kuno ünneplése / 280–284. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 283 minisztert, akinek működését mindkét minőségében nagy eredmények és sikerek kísérik. A szellemi munkásoknak és az Akadémiának hálás elismerése és csodálata azért fordul mindenekelőtt feléje, mert az ő égisze alatt történettudományi munkáiknak tekintélyes sora jelent meg, amelyek között több az Akadémia megalapítójára vonatkozik. S ő volt az, aki mint kultuszminiszter az Akadémiát a világháború és a két forradalom után a végromlástól megmentette. Utána Szentmiklóssy Márton dr., a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora, nemcsak a vezetése alatt álló, hanem a szegedi, debreceni és pozsonyi egyetem hálás érzelmeiről és ragaszkodásáról biztosította Klebelsberg Kuno grófot. Az ő művelődéspolitikájának tengelye a felsőbb oktatás érdekeinek ápolása. A történelmi Magyarország egyetemeinek további fennmaradása elsősorban az ő működésének köszönhető. Ö tette lehetővé, hogy a tudomány világossága négy központból áradjon szét Trianonon túlra is. Hóman Bálint dr., a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Gyüjteményegyetem nevében üdvözölte Klebelsberg Kuno grófot. Nem a személyt, hanem a benne megtestesülő azt a nagy kultúrpolitikai koncepciót köszöntötte, amelynek célja az összes magyar tudományos intézmények és személyek organikus együttműködésének biztosítása. Végül Károlyi Árpád dr. államtitkár, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, ezen intézet és az ugyancsak Bécsben működő Collegium Hungaricum nevében, mint ezen kitűnően működő két magyar tudományos intézet létrehozóját üdvözölte gróf Klebelsberg Kunót és az ünnepeltnek átnyújtotta a két intézet díszesen kiállított üdvözlő iratát. • Ez üdvözlőbeszódekre gróf Klebelsberg Kunó meghatottan válaszolt. Igen nehezen talál szavakat, hogy hálás érzelmeit kellőkép kifejezhesse. Abban a hét szűk esztendőben, amelyet Magyarországnak most át kell élnie, a legjobb akarattal sem tehetett többet, mint amennyit tett, Az ö törekvése mindenkor az volt és az marad, hogy Magyarország kultúrproblémájának ne ez legyen a fogalmazása: főiskolai oktatás vagy népnevelés. Helyesen így kell hangzania: főiskolai oktatás és népnevelés. Ennek a két iránynak az egyesítésében kimerül mindaz, amit ő mint miniszter eddig véghezvinni képes volt. Ha Isten er Őt ad neki ahhoz, hogy a megkezdett úton tovább haladjon, nála a jóakarat sohasem fog hiányozni, s mindig erőt fog neki adni az a működését érdemein felül méltányló elismerés, mely e soha el nem