Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 3. kötet. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron, 1924. / 266–269. o.

266 ISMERTETÉSEK legújabb, igen szép kiállítású könyvére ennek a szakfolyóiratnak a hasábjain is felhívjuk olvasóink figyelmét. 2,, Vitéz Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész. 3. kötet. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron. 1924. 8°. A—H+XXXIX+422 1. Házi Jenő egymásután rövid időközökben megjelenő kötetekkel — melyek közül e sorok írásakor már a IV. is megjelent — folytatja a Sopron városi levéltár okleveles anyagának közzétételét. A szerkesztő-kiadónak ez a kitartó s szinte évről-évre egy-egy kötettel gyümölcsöző munkássága már eddigi eredményeivel is örvendetes ígérete annak, hogy az első rendszeres várostörténeti kiadvány a maga teljességében napvilágot fog látni — eléggé nem értékelhető gazdagodásául a magyar történettudománynak. E harmadik, az 1430—1452-ig terjedő kötet 470 darab, alig néhány kivételével ezideig kiadatlan oklevelet foglal magában. Az anyag természeténél fogva elsősorban Sopron történetének monográfusa talál bennük valóságos kincses bányára. Számára eseménytörténeti vázat nyújtanak a város birtokszerzésére (5., 6., 9., 12. sz.), dézsmaküzdelmére (157., 195., 243., 315., 321., 337. sz.), elzálogosítására (254. sz.), s az ehhez- fűződő politikai bonyodalmakra vonatkozó oklevelek. — A város belső életét, társadalmi, kulturális és gazdasági viszonyait érintő anyagból számbelileg szembeötlők az egyházi vonatkozásúak. Társadalomtörténeti tekintetben figyelemreméltó jelenség a városi polgárság egyes elemeinek — köztük a tehetősebbeknek is — a suburbiumba való törekvése. Már Kun László idejében találkozunk vele s végig kísért az egész XIV. századon. Zsigmondnak erre vonatkozó parancsa (17. sz.) az adóterhektől való szabadulni akarást sejteti e jelenség hátterében, de nincs kizárva, hogy a város történetének közelebbi vizsgálata mélyebbre ható okokban, esetleg a polgárság kebelében dúló társadalmi ellentétekben adhatja meg e feltűnő jelenség magyarázatát. — A város gazdasági helyzetéről általában szemléltető képet nyújtanak a rendkívüli adót tárgyaló rendelkezések, amelyek alapján a rendes évi cenzuson felül 1433-ban 664 arany ft.-nyi, 1437-ben 1000 ar. ft.-on felüli, 1438-ban 2000, 1439ben 1500 ar. ft.-nyi rendkívüli adóról van értesülésünk (72., 177., 208., 216. sz.)- Ezenkívül 1430-ban a város polgársága egy összegben 4000 ar. ft.-ot bocsát a király rendelkezésére. Mindez egybevetve a soproni polgárság gazdaságilag