Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Collegit et edidit Ludovicus Crescens Dedek. Tomus III. ab a. 1321. ad a. 1349. Strigonii / 250–256. o.

ISMERTETÉSEK 25$ függése magából a kötetből nem is fejthető meg. Mindezekben a művelődés-, jog-, család- és helytörténetnek gazdag bányája nyílt meg, melyet az Anjou-korba vágó történelmi kérdésekkel foglalkozó kutatók egyike sem fog nélkülözhetni. Az oklevelek közzétételének s általában a kiadványszerkesztésének mikéntjére nézve Dedek egyöntetűség kedvéért általában véve kötve volt a Knauz által az első két kötetben követett módszerhez. Ez okból megtartotta nevezetesen úgy az előszóban és az érsekek életrajzában, valamint az oklevelek regesztáiban ós a jegyzetekben a latin nyelv kizárólagos használatát. A latinban kevésbbé. otthonos történetkutatók, akik szokva vannak a magyarnyelvű regesztákhoz, talán túlhaladottnak fogják tekinteni a holt nyelvhez való ragaszkodást; részünkről azonban csak helyeselni tudjuk, hogy a szerkesztő e részben következetes maradt elődjéhez. Komoly kutatókra nézve a latinnyelvű regeszta számbavehető nehézséget úgy sem jelent, az idegeneknek ellenben megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Éppen napjainkban, amikor a kisebb nemzetek szükségét érzik annak, hogy a külfölddel való tudományos kapcsolatokat erősítsék s ezért mindinkább terjed a szokás, hogy a honi nyelveken kiadott tudományos munkákhoz és folyóiratokhoz valamely nagy európai nyelven írt kivonatot csatolnak, célszerűnek látszik az oklevéltárak használatát is valamiképen megkönnyíteni az idegenekre nézve. Ez a felfogás nyilatkozik meg pl. a zágrábi Dél'szláv Akadémia által kiadott Codex diplomaticus remi Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae-ben is, melyben az oklevelek élén álló regeszták és. a jegyzetek ugyan horvát nyelvűek, az oklevéltárhoz azonban egy Summarium van csatolva, mely a regesztákat latin nyelven adja; a név- ós tárgymutató szintén latin. Ennek az idegenekre való fontosságát nem szükséges bizonyítani. A kötet szerkezetón Dedek csupán annyiban változtatott, hogy az érsekek életrajzi adatait tartalmazó bevezetéseket — melyeket Knauz az illető érsek idejéből közölt oklevelek élére közbeszúrt — könnyebb áttekintés céljából a kötet elején egyesítette. Lényegesebb az eltérés az anyag megválogatása tekintetében, amennyiben Dedek — Knauzzal ellentétben — mellőzte a régi írókból és évkönyvekből való kivonatokat, mint amelyek egyéb kiadásokban amúgy is hozzáférhetők lévén, felesleges módon duzzasztották volna meg a kötetet. A hellyel való takarékoskodás végett a más