Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: A debreceni református kollégium anyakönyvtárának oklevelei / 225–234. o.

A DEBRECENI REF. KOLLÉGIUM ANYAKÖNYVTÁRÁNAK OKLEVELEI 23> Hudus de eodem. Item Demetrius filius Pauli de Thamasy de comitatu de Zobouch. Item Thomas dictus Nakas nobilis de Kenche de comitatu de Byhor. Item Pethene filiu& Alexandri, nobilis de Gereden de comitatu de Karasna. Item Ladislaus filius Baehou. Item Andreas filius Andree de Gereden, de comitatu de Karasna. Item Martinus filius Chorrt de Ban de comitatu Karasna. Item Benedictus filius Mychaelis nobilis Wyllgezd de comitatu Karazna. Item Akus filius Stephani nobilis de Rákon de eodem Karasna. Item Lucachyus filius Jacobi de Baldun die eodem. Item Abraam filius Markus nobilis de Kadueh de comitatu de Karasna. Item Andreas filius Stephani de Septel de comitatu de Byhor. Item. Paulus filius Petri de Mendzenth de eodem. Item Preuch filius Myke nobilis re Peyrch. Item Nycolaus filius Menhardy de Kubulkuth de comitatu de Byhor. Datum in octavis nativitatis virginis gloriose supradictis, anno Domini M°CCC° vigesimo tercio. Kívül: Pro magistro Jowachyno filio Petri super deposito iuramento quinquagesimo se nobilibus contra comitem Jovankam filium Odún et filios suos — expeditoria. Eredetije hártyán, zárópecsétje elveszett. Felzete IL 781/3. Amint az oklevélből látjuk, nem lehetett könnyű hét vármegyéből felhajtani a megfelelő számú eskütársat, úgyhogy a perbeli bizonyításnak ez a módja nemcsak rendkívül fáradságos, de költséges is lehetett. Az Anjou-kori oklevelek közül kiemelendő még inkább helytörténeti szempontból az egri káptalannak 1359 október 16-án kelt oklevele, melyben Debreceni Péterfia Jakab, a mai Péterfia-utcának egykori névadója, a maga és fia Dávid nevében tiltakozik azon hatalmaskodás ellen, amelyet Dózsa nádor fiai, Jakab és Pál követtek el, megrohanva Péterfia Jakabnak debreceni házát, onnan többek közt a királyok és káptalanok régi okleveleit is elvitték. (Ennek az oklevélnek a szövege nyomtatásban és facsimilében is megjelent; Géresi Kálmán tette közzé a Csokonai kör 1890/93-i évkönyvének 262—275. lapjain.) A XIV. századi oklevelek egyébként legnagyobbrészt idéző, tiltakozó, perhalasztó, vizsgálatot elrendelő tartalmúak, s van néhány átíró oklevél is. Kiállítójukat tekintve, van közöttük két királyi (Nagy Lajos, Zsigmond), nádori országbírói, vármegyei (Bihar, de túlnyomóan Szabolcs),