Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke / 206–224. o.

218 DR. FEKETE LAJOS til nusränije jj ('a messiási nép emírjeinek büszkesége, a megváltói felekezet előkelőinek menedékhelye'); kidvet-ül ümerá-ül millet-ül mesihíje |j "umdet-ül küberä-ül täife-ül "ísevíje 1 ('a messiási nép emírjeinek mintaképe, a jézusi felekezet előkelőinek vezérembere'). A levélzáradékhoz csatlakozó keltezésben úgy a hónapok nevéhez (moharrem-ül harám: 'a tilos moharrem', melynek folyamán nem szabad hadakozni; safer-ül muzaffer: 'a diadalmas safer'; redzeb-ül müredzdzeb : 'a tisztelt redzeb*), mint a helynevekhez hasonló természetű díszítő jelzőket szoktak csatolni. A fontosabb helynevek — természetesen «csak a birodalom tartozékai — szöveg közben, pl. a birodalom részeinek felsorolásánál is megtartják állandó jelzőjüket. Mint a példák igazolják, nem az volt a fontos, hogy a birodalom minden tartozéka felsoroltassék, hanem hogy a szöveg kellemes stilisztikai hatást keltsen. E téren is elég nagy lehetett a szabadság. Az egyes okleveleken azonos területi viszonyok között is különböző sorrendű felsorolást találunk. Leggyakoribb kifejezések: mahrusa"' Brüsa ('a jólvédett Brusza'); Süm |j där-ül sel^m j| ('Damaszkusz, a boldogság udvara') ; Säur

1 j| dzennet-messm ('Damaszkusz, a mennyei illatú-),

20 Jemen"

1 imen ('az erős Jemen'); nädire*' 'asr jj mehnüje"' Misr Jj ('a kor kitűnősége, a jólvédett Egyiptom') ; Mekke

_i mükerreme ('a kegyes Mekka') ; Medine"' münevvere ('a fénylő Medina'); Ka'be* m'uazzame ('az óriási Kába'); Bagdad"' beist äbäd 4

a paradicsomi Bagdad'). Valószínű, hogy a főváros nevének 'Istambol, Islambol' alakja mindvégig azért fordul elő oly ritkán, mert nem rímel a városok állandó jelzőivel, míg a Kostantinije alak erre alkalmas: Där-ül hilüfet-ül *alíje || Kostantinije || ül mahrusa ül mehmíje j| ('a magas chalifátus szókhelye, a jólvédett, megvédett Konstantinápoly'); gyakori neve még: ästsne"' sa'üdet ('a boldogság fészke'). A jelzők fokozatakép jött divatba az arab melléknevek felső fokának használata. Az igények úgy kívánták, hogy az író fölfelé a nagyság, önmagával szemben a hitványság jelzőit a leghangzatosabban fejezze ki, urát legnagyobbnak, Önmagát legalázatosabbnak és leghitványabbnak tüntesse föl. A folyamodó „fejét a porba hajtva, arcát urának nemes lábaporához súrolva" terjeszti elő az egészen jelentéktelen („testnélküli": bl vüdzüd) szolga kérését, melyben a kebír 20 M. Tud. Akadémia török kéziratai 8°. 37. sz. 87. 1.