Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török oklevelek nyelvezete és forrásértéke / 206–224. o.

A TÖRÖK OKLEVELEK NYELVEZETE ÉS FORRÁSÉRTÉKE 209 mit a politikai erkölcsön kívül az oklevelek nyelvezete és szelleme is igazol. Bizonyos változások a század derekán túl is észlelhetők, de ezek a korábbi arányokat nem érik el. A-, XIV. és XV. századi okleveleken, melyek ezidőszerint az oszmanli-török nyelv legrégibb emlékei,

2 a hivatalosan elrendelt megszólításokon kívül ritkán fordulnak elő idegen eredetű szólamok. Az akkori törökség hivatalos kifejezéseit is jobbára saját nyelvkincséből merítette; szavai között sok olyan törökeredetű szó fordul elő, melyeket hosszas használat után csak a XVI. században szorított ki egy hangzatosabbnak tartott kölcsönszó. Ezen, azóta már kihalt szavak igazolják az eredeti oszmanli-török nyelvnek képességét ahnoz, hogy hivatalos nyelvvé fejlődhessen: bitki ('rendelet, parancs

1

), bitürme ('végzés, megállapodás'), vére ('béke, szerződés'), barisík ('béke

1

), dilki ('kérvény'), bujuruk ('rendelet'), bujurukdzi ('úr, parancsoló'), ejilikiniz istejidzi ('az ön jóakarója'), do'ädzi ('imádkozó, alázatos, hű'), ulu ('felséges, magas'), jüdze saltanatlü ('magas szultáni'), jeri ve gökü jog iken var éden

3 ('a nem létező föld és ég teremtője': az Isten) . . ., olyan szavak, melyek a felülről támogatott idegen hatás következtében utóbb a köznyelvből is kivesztek. Velük pusztultak a népnyelvi elemek, közvetlen fordulatok, melyeknek — a hivatalos használatban — talán legújabb emlékeit a budai pasák

4 töröknyelvű és elvétve, a török gondolatmenetben magyarul irott levelei őrzik. Így ment feledésbe a törökös befejezés (' ' ' jazildi: '. . . Íratott') és a magyarral azonostermészetű keltezés (az év, hónap és nap sorrendjében), melynek példáit a konzervatívabbnak mutatkozó budai udvarban még a XVI. században is megtaláljuk;

5 másutt ezeket majd mindig arab és perzsa eredetű forma pótolja, úgyhogy a hódoltság 2 Ahmed Feridun bej 1575-ben befejezett gyűjteményébe (Münsaät-el selätin) 1880 irat másolatát vette fel, melyek a XIII. század végéig vezetnek vissza. Ujabban Mükremín Haffl a Török Történelmi Társulat folyóiratában. kiadott tanulmányában (XIV. 37., 95., 216. 1.) azt állítja, hogy Feridun az okleveleket saját korának ízlése szerint stilárisan megmásította. A berlini királyi könyvtár egy másolata alapján Friedrich Kraelitz adott ki négy régi oklevelet a 759., 787., 788., 865. (= 1357/8., 1385/6. 1386/7., 1460/1.) évekből (u. o. V. 242) ós huszonnégy újabbat, többnyire a XV. század utolsó negyedéből (Osmanische Urkunden in türkischer Sprache, Wien, 1922). 8 XV. századbeli okleveleken rendszeresen használtatnak. * Főleg 'Alí és fujgun pasák a XVI. század közepén. (L, Wien, Staatsarchivban őrzött török okleveleiket.) 5 Tujgun pasa oklevelein, de a krimi tatároknál még egy századdal később is (u. o. Urkunden 1661). Levéltári Közlemények. 14