Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Győrffy István: A nagykún városok levéltárai / 192–205. o.

196 HR. GYŐRFFY ISTVÁN kolbászszéki falvak feléről, melyet Mátyás király adományától bírt — a fenti örökbevallást jóváhagyja ós megerősíti. Ezeket, az okmányokat Marjalaki Bertalan kérésére előbb Ferdinánd, majd II. Rudolf király átírja és megerősíti. A pergamen okmány alsó fele hiányzik. Mellette van egy 1802-ben készült másolata. Egyébként a XVIII. század elején kelt másolat két példányban is megvan Kisújszállás levéltárában, Capsa C, fasc. 3., nr. 14. ós Capsa C, fasc. 5,, nr. 1. alatt. A régi Jászkun Hármas kerületek az 1824. évben öt táblabírót, nóvszerint Pethes Antalt, Vizy Jánost, Balajthy Imrét, Fazekas Andrást, Szabó Józsefet küldték ki a községek levéltárainak megvizsgálására. E vizsgálat szomorú állapotokat vázol úgy a levéltárak elhelyezéséről, mint rendbentartásáról. Ebből kifolyólag a kerületek 1825 február 9-én kelt közgyűlése a legszigorúbban elrendeli az összes levéltárak rendezését és azokról pontos leltár készítését hat havi záros határidő alatt. Nem valószínű, hogy e rendelet Karcagot közelebbről érdekelte volna, mert főjegyzője, Ujj Péter rendszerető és történelmi érzékű ember volt. „Kun történetek a régi időből" című könyvében is hivatkozik, hogy „Karcag' molyos írási közt találta a' Verseket", amelyeket voltaképen maga költött és közrebocsátott. 1848-ban újból szükségesnek mutatkozott a levéltár rendezése. Felelősség mellett Kacsó Lajos jegyzőre bízták azt. Ügy látszik azonban, a szabadságharc izgalmai elterelték a város figyelmét a dologról s a rendezés abbamaradt. Csak a Bach-korszak után történt ismét „intézkedés" a levéltárat illetőleg olyanformán, hogy a gyűlölt korszak iratait részben megsemmisítették. Ez különben divat volt akkor országszerte. 1894—1895-ben Dobray László városi főjegyző és Vaday Károly irnok rendezte a levéltárat lelkiismeretes pontossággal. A túlságos selejtezést Hild a Vezérkönyvben méltatlanul írja Dobray rovására; az véghez ment már az. 1801. évi rendezéskor, ami megállapítható a levéltár mutatóiból is. Hild rendezése alkalmából arra törekedett, hogy a régi rendet helyreállítsa s a régi mutatókat használhatókká tegye. Ezt nagyrészt el is érte. Az 1196 kötetre menő jegyzőkönyvet s a Capsulákat új feliratokkal látta el. Sajnos, lila anilin-tintával írta a feliratokat s ezek ma már az olvashatatJanságig kifakultak. Intő példa lehet levéltárnokoknak.