Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Győrffy István: A nagykún városok levéltárai / 192–205. o.

194 DR. GYŐBFFY ISTVÁN miatt gyors ütemben folyik és ha valamely erélyes kormányintézkedés meg nem állítja ezt a pusztítást, mely több helyen ma is a kommunisták és románok számlájára folyik, pár év múlva nem lesz mit menteni. : A jász-kunok sajátos közjogi helyzete közigazgatásunkban s respektive levéltárukon is visszatükröződik. Nemesi, úrbéri iratokat nem találunk, az ősiség eltörlése itt zökkenést nem okozott. A nagykun városok széleskörű autonómiával intézték sorsukat. A kerületi és jászkun kapitányoknak nem volt olyan tágas jogköre, mint a vármegyék vezetőinek. Sajátos közjogi helyzetük miatt nem sokat érintkeztek a vármegyékkel, sőt a kunok sem a megyebeliekkel. A kun többre tartotta magát a megyebeli jobbágynál, viszont a megyebeli nemesek maguknál kisebbre taksálták őket. Így aztán az. összeházasodás is nehezen ment, sőt nehezen megy még ma is. Mivel a nagykun városok levéltárai egyforma természetű anyagot őriznek s leggazdagabb a karcagi, elégnek látom ezt részletesen ismertetni, a többi városét csak röviden tárgyalom. Karcag város levéltára — az alföldi levéltárakat tekintve — példásnak mondható. 1912—1913-ban az újonnan épült városházára való áthurcolkodáskor Hild Viktor, JászNagykun-Szolnok megye jelenlegi főlevéltárnoka rendezte, s nagy szakértelemmel és gondossággal felállította. Egyébként mindent eümond a levéltárról az a gondosan elkészített vezérkönyv és leltár, melyet 1913 január 15-én adott át a rendezés befejeztével a tanácsnak. Már ebben is hangsúlyozza „azt a sajnálatraméltó körülményt, hogy a város monumentális új palotájában sokkal szűkebb helyiséget utaltak a nagyértékű levéltár részére, mint amely csak á meglevő anyagnak megfelelt volna. Egy része ennek is kiszorult és a jövő gyarapodásra hely egyáltalán nincs. Pedig kellő előrelátás mellett oly helyiségről kellett volna gondoskodni, mely legalább ötven további év szaporodását, anyagát befogadni képes lett volna. Kötelességem azon aggályomat is hangsúlyozni, hogy a levéltár maga nincs úgy felszerelve, mint azt a cél kívánalmai ma megkövetelik. Bár cementpadozattal bír, de az ajtók ós ablakok nincsenek vasból, illetőleg az utóbbiak nem zárhatók vastáblákkal és az egyik ajtó közvetlenül a folyosóra nyílik. Veszélyes a villanyvilágítás nyilt vezetéke is. Ezek oly lényeges hiányok, melyeket akkor okvetetlenül pótolni kell, midőn a levéltárhelyiség szükségszerű kibővítéséről