Levéltári Közlemények, 3. (1925)
Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Czobor Alfréd: Országos levéltár felállításának terve 1701-ben és az ország iratainak korábbi megőrzése / 1–41. o.
ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSÁNAK TERVE 13 tett hasznosítani. Az 1548-i rendek pedig, kik bizonyára csak hallomásból s elsősorban az érdekelt oklevéltulajdonosok panaszaiból értesültek a tárnoki ház vándorló iratairól, azt hihették, hogy a Derencsényi által ezekkel együtt átadott országos iratok is a pozsonyi várban vannak s csak később győződtek meg a valóságról. A helytartótanács többször említett 1549. évi jelentése a kancellária könyveiről is szólván, 03 soraiból kivehető a feltevés, hogy ezek is a szóbanforgó iratanyagban lehettek. Ha ez megáll, akkor, mivel itt a mohácsi vész előtti királyi könyvekről van szó, ezek a tárnoki házból való levéltárnak Szapolvaitól Ferdinándig hányatott országos érdekű részével egy úton haladtak az eltűnés vagy pusztulás felé. A régi királyi levéltárból származó, a fontos határkiigazítási iratokat is tartalmazó országos okleveles anyagot találunk Szalaházy Tamás, 1526-ban veszprémi, majd egri püspök és kancellár birtokában is. Hogyan jutottak hozzá, nem tudjuk. Lehetséges, hogy özvegy Mária királynénak Budáról való menekülése alkalmával a tárnoki házból némely fontosabb iratok nagy sietséggel kivétettek s mint Ferdinánd pártjának egyik rendületlen hívét, aki a királynőt menekülésében is kísérte,* őt bízták meg azok őrizetével. Halála után Ferdinánd a kínálkozó alkalmat felhasználva azon mesterkedett, hogy ezeket az ország tulajdonát képező okleveleket feltűnés nélkül magához kaparítsa. Előbb Kechety Márton veszprémi püspököt avatta titkába, súlyos esküt vévén tőle, majd miután a kancellária tisztviselőit eltávolíttatta, az iratokkal telt ládákat valósággal kicsempésztette Innsbruckba. Itt azután hat kiválasztott embere vette azokat kezelés alá. Mire a megdöbbent Újlaki Ferenc győri püspök és királyi titkár ráeszmélt a történtekre, az ország e nagybecsű iratainak már csak eltűnéséről vett hírt s felháborodva kiáltott fel: „Okleveleinket, sőt egy, az egész Magyarország és Csehország s a többi tartományok határaira vonatkozó privilégiumokkal telt ládát elveszítettük." De nemsokára ő is megcsendesedett. 8 * Mindez 1536-ban történt s azóta ezeknek az iratoknak is ismeretlen a sorsa. B3 R. Kiss. L: A magyar helytartótanács. 82. 1. * Ortvay i. m. 193. L 64 Ezt az esetet a bécsi udv. levéltár adatai alapján részleteseit ismerteti R. Kiss István: Az első magvar közjog. (Száz. 1914. évi. 361-363. 11.)
