Levéltári Közlemények, 3. (1925)

Levéltári Közlemények, 3. (1925) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban : első közlemény / 100–191. o.

174 DR. MÁLYUSZ ELEMÉR 107. Dl. 34.441. (Lepogl, fasc. 2., nr. 28.) 1514 május 4. Warasdini. „Nos Bernardus de Thwrocz comes et iudiees nobilium coinitatus Warasdiensis" bizonyítják, hogy a Lepaglawa-i pálosok kérésére „de sede nostra iudiciaria" kiküldött Johannes de Fodrowcz és Simon de Zabok szolgabírák vizsgálatot tartva megállapították, hogy Gywla-i János a múlt évben Podgradye-i, Melanye-i, Verbna-i, Prebwkowye-i, Superior Kainenycza-i és más, Thrakosthan várához (Várasd megye) tartozó falvaiban lakó jobbágyaival a pálosok Zenthgeorgh nevű falvában lakó jobbágyukat, még pedig a bírót elfogatta, Thrakosthanba vitette s ott a deresen (scampnum) kegyeftlenül megverette. Papíron, nyílt alakban, hátlapján három kis viaszpecséttel. 108. Dl 34.443. (Lepogl, fasc. 2., nr. 27.) 1514 augusztus 21. A zágrábi káptalan előtt Miklós, a Lepoglawa-i pálosok vicariusa a convent nevében tiltakozik a Gyulay János által elkövetett következő hatalmaskodások ügyében. Nevezetesen, hogy 1513-ban a varasdi vásárról hazatérő jobbbá„gyaikat „per suos homines et satellites videlicet Andreám Walpothum de Kamenycza, Blasium Golwbyeh de eadem, Ambrosium de eadem, Petrum Chersak de eadem" az országúton megtámadtatta, kifosztatta s egyik jobbágyukat véresre verette; ugyanezekkel Podgorythewcz Gergely nevű jobbágyuk szőlőjében a pincét feltörette, minden borát lefoglaltatta, úgyhogy a bor teljesen tönkremenve, ezzel nekik több mint 15 forint kárt okozott; a Jurczecz-ben lakó Walpothus Benedeket szántás közben Trakostan-i várnagyával, Györggyel s embereivel elfogatta, Trakostan-ba vitette és ott véresre verette; birtokaikra rontott fegyveres embereivel s ott „terrere fecerat dictoruim fratrum iobagiones, ut omnes coaoti fuerunt presidii grácia alii ad suos cognatos, alii ad predictum claustrum confugere, mox autem audita fáma ista circumdare populo suo prefatum monasterium íecit, ita ut nec coloni, nee ipsi fratres ausi erant longo tempore saltem necessitatis causa exire monasterium, ibi eciam homines ipsius magnam iniuriam et ignominiam intulerunt