Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Mayer Béla: Házi Jenő: Sopron szabad királyi város türténete. I. rész, 1. kötet. Oklevelek 1162-től 1406-ig. Sopron, 1921. 2. kötet. Oklevelek és levelek 1407-től 1429-ig. Sopron, 1923. / 172–183. o.

180 ISMERTETÉSEK Az egyik a szellemi művelődés köre. Művészettörténészeink érdeklődésére bizonyára számot tarthat néhány puszta név is. Hertul mester I. Károly, majd I. Lajos udvari festőiéként említtetik (I. k. 97., 112., 152. sz.). Fia, Miklós, folytatta apja hivatását (I. k. 173. sz.). Zsigmond idejéből két királyi építőmester nevével találkozunk: az egyik Egyed „speciális lapicida nostre maiestatis Budensis" 1422-ből (II. k. 254. sz.); a másik Schwarcz Konrád pozsonyi polgár, 1424-ben „des kunig pawmaister" (II. k. 309. sz.), ez utóbbi vezette a pozsonyi vár megerősítési munkálatait (II. k. 274., 283., 306., 308. sz.). Hoenauer Mártont kell 1429-ben a budai új kórház építőmesterének tartanunk (II. k. 442. sz.). Illesszük még e névsorhoz János budai lakos, ötvösmester nevét is, bár éppen nem válik díszére, amit róla 1417-ből hallunk (II. k. 144. sz.). Városainkban a középkorban tartani szokott misztérium-játékok egyik legkorábbi nyomát kell látnunk azon 1412-i értesítésben, mely szerint Sopronban a templomban játékot rendeztek, melyhez páncél-jelmez is volt szükséges. (II. k. 64. sz.) • Ugyancsak koraiságánál fogva méltó a művelődéstörténész figyelmére az a két adat, mely szerint Sopronban már 1354-ben, illetve 1358-ban volt iskolamester (I. k. 168., 180. sz.). Középkori iskolatörténetünk legalaposabb művelője csak 1400-ból tudta félmutatni a soproni városi iskola első nyomát (Békefi, A népoktatás története Magyarországon 1540-ig, 155. 1.), sőt többi városi iskoláink közül is csak kevésnek történetét tudta a jelzett 1354. évnél korábbi időre visszavezetni. Jelen folyóiratban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a levéltártörténeti szempontból számbajöhető adatokat sem. Ezek legnagyobbrészt a soproni városi levéltár létezéséről tanúskodnak. Hogy a közel 200 oklevél hátlapján található rövid tartalmi följegyzések a városi levéltárnak a XV. század közepén végbement első rendezésére vallanak, arra maga Házi utalt más helyütt (Levéltári Közlemények, I. óvf. 228. 1.). Hogy a város anyagi érdekeinek megvédésére mennyire szükséges volt régi írásainak megőrzése, arra két érdekes esetet hozhatunk fel. 1421-ben Borbála királyné követelte a soproniaktól az összes, birtokukban lévő nyugtatványok felmutatását, melyek a neki járó újévi ajándékról szólnak, koronázásáig visszamenőleg (II. k. 226. sz.). 1422-ben pedig királyi rendeletre mutatták be a soproniak az utolsó tizenkét év számadásait tartalmazó tizenöt darab könyvet a tárnokmesternek, ki azokat tőlük