Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Török iratok a gr. Zichy-család birtokában / 70–85. o.

TÖRÖK IRATOK A GR. ZICHY-CSALÁD BIRTOKÁBAN 85 ján lehetne leghívebben rekonstruálni. Ilyen magánlevelek a törökség lelki állapotára és jellemére meglepően előnyös fénysugarat vetnek; íróik oly meleg baráti vagy rokoni szeretettel szólnak, hogy szíveskedő, aggódó, becéző, jó tanácsot, és segítséget adó nyelvükkel szinte versenyre kelnek e korszak zaklatott, szenvedő magyarságának közvetlen, nemes modorával. Stílusukban nyomát se leljük a vakánüviszek (vaq'anüvis: udvari történetíró) és meddáhok (meddah: udvari költő) gyalázkodó gőgjének, sőt ezzel szembeállítva, tiszta érzéseiknek egyszerű kifejezése valósággal bámulatra ragadja áz embert. A 12. számú kajári török' levél egy négysoros szerelmi versike: epedés az imádott leány arca, szeme, hangja után. vágy, hogy láthassa, hallhassa örökre. — Az írás tintája úgy halványul, mint a 9. számú levélé s a papiros anyaga is egyezik vele, viszont az összes többitől különbözik. Valószínűleg ugyanazon ember (a török rab) írása mind a kettő, ami mellett bizonyos közös írásbeli sajátságok is szólnak (a kézírás hasonlósága, a helyesírás). Törlés vagy javítás nincs rajta, tehát alig tételezhető föl, hogy eredeti fogalmazvány; valószínűbb, hogy írója egy ismert dal szövegéi rótta papírra. DR. FEKETE LAJOS.