Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szekfű Gyula: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben (I. közlemény) / 18–54. o.

A HÁZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 25 kancellária anyaga sem őriztetik tisztán, proveniencia sze­rint. 1742—1806 közt, a Reichskanzlei megszűnéséig, az államkancellária (osztrák) és a Reichskanzlei (német biro­dalmi) iratai szintén egyesítve vannak a képviseletek szék­helye szerint. A provenienciáknak még sokkal nagyobb összezilálását eredményezte egy másik körülmény. Az állami levéltár ala­pításakor Mária Terézia utasítására az első igazgató, Rosenthal udvari tanácsos, a monarchia minden részéből összehordta azt az anyagot, melyet közjogi és dinasztikus szempontból méltónak tartott arra, hogy a központi levél­tárban őriztessék. Innsbrucki, prágai proveniencia, a gráci titkos tanács, kamara iratai, sok megszűnt bécsi hatóság irata került részben ekkor, részben később a levéltárba. Az államkancelláriának megalapításakor átadott anyagban is sok volt a nem tisztán külügyi természetű irat. Idővel aztán egyes külképviseletek irattárai is bekerültek a levéltárba. Ily módon mind nagyobb lőn annak a lehetősége, hogy ugyanazon című, ugyanazon országot, területet, tárgyat illető osztályok kerüljenek elő, melyek aztán tekintet nél­kül különböző provenienciájukra, a címek szerint egybe­olvasztalak. Így származtak olyan osztályok, melyek egész csomó disparát hatóság iratait őrzik, külügyieket belügyiek­kel vegyesen. Ilyen például a Turcica osztály, benne magá­banvéve is különböző eredetű diplomáciai levelezésen kívül az osztrák kancellária, kabinet stb. tisztán belügyi termé­szetű iratai; ilyen a Polonica, benne külügyi iratok mel­lett egész kis krakói levéltárak, kizárólag belügyi adminisz­tráció termékei. Mindezt tekintetbe véve, összefoglalólag kiemelhetjük, hogy a külügyi iratok a XVI. századtól kezdve egészen a XIX. századba menőleg vegyes provenienciájú osztályokban találhatók, amely osztályok gyakran nagymennyiségű bel­ügyi vonatkozású iratot is tartalmaznak. Ma már szinte lehetetlenség volna *ez iratokat a modern levéltártudomány elveinek megfelelően provenienciájuk szerint, szétválasztani ós az eredeti, különböző provenienciájú sorozatokat helyre­állítani. De erre nincs is szükség: a történeti kutató, ameny­nyiben rendelkezik a szükséges levéltári és közigazgatás­történeti ismeretekkel, maga is fel fogja ismerni az egyes aktákon, melyik hatóság működéséből származtak, s így milyen kútfői fontosságot kell nekik tulajdonítania. A külügyi iratokat tartalmazó osztályokat, a fentiek figyelembevételével, a következő sorrendben fogjuk szem­ügyre venni:

Next

/
Oldalképek
Tartalom