Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ISMERTETÉSEK - [Z.]: Nagy Szeder István: Adatok Kiskúnhalas város történetéhez. I. kötet. Kiskúnhalas, 1924. / 183–185. o.

184 ISMERTETÉSEK füzetre valót, még pedig vagy magyar nyelvűt, vagy magyarra lefordítottat, hogy a szélesebb rétegek is megérthessék azt. A kiadásnál az a remény vezette, hogy a régi írások egynémelyikének olvasása talán rábírja a várost, hogy „a nagy rendetlenségben levő városi levéltárat rendezteti, szakszerűen feldolgoztatja, s a fontosabbakat nyomtatásban kiadja". A levéltár-, de a történettudomány szempontjából is a rendezés volna a legfontosabb, mert ezzel a komoly történeti kutatás lehetővé válnék. A szerző előbb több füzet kiadását tervezi, amivel bizonyságát adja annak, hogy látja az alföldi magyarságnak a múlt, a történelem iránti érzéketlenségét, melynek igazi orvosszerót igen helyesen a lakosság történeti nevelésében, felfogásának megváltozásában ismeri fel. A könyv a szerző ily nemes törekvésének, elismerésreméltó áldozatkészségének bizonyítéka. A helytörténeti olvasókönyv kiszemelt anyaga elég változatos. A halasiak érdeklődését felkeltő részletek gyanánt szolgálnak a XVIII. századi boszorkányperek, az 1739-i pestisre és a halasi nemes családokra vonatkozó adatok, míg a történetkutató a redemptióról szóló akták kiadását (a városi levéltárból) ós az Országos Levéltár egyik igen értékes, 1699-i összeírásából a Halasra vonatkozó rész fordítását fogja örömmel üdvözölni. Ez a két rész ugyanis település-, gazdaság- és társadalomtörténeti problémák vizsgálásához értékes összehasonlító anyagot nyújt. E forrásanyag-közlésen kívül a szerző részletesen feldolgozta a református templom történetét. Az adatok lelkiismeretes összegyűjtése, pontos feldolgozása azt igazolja, hogy a szerzőben megvan a kellő rátermettség helytörténeti tanulmányok írására. Sajnáljuk azonban, hogy éppen olyan témát választott ki feldolgozásra, amely új eredmények megállapítására nem nyújt alkalmat, hanem csak a krónikás Összefoglalást teszi lehetővé. Éppen így csak sajnálni tudnók, ha a szerző a további füzetekben, amelyeknek programmját mellékeli, kiadná Tormássy Jánosnak és Tooth Jánosnak a múlt század legelején írott könyveit. Helytörténetírásunk, ha nem is nagyon, de mégis túlhaladta már a száz év előtti fejlődési fokot s ezért inkább nyújtsunk az olvasónak a már elért fokon álló tanulmányokat, mint tiszteletreméltó, de már csak muzeális ereklyeszámba vehető régi műveket. A programm további négy pontjának megvalósulását annál nagyobb érdeklődéssel várjuk. A római katholikusok és zsidók betelepedésének iratai, Halas vagyoni állása 1751-ben és 1779-ben, a halasi nép lázadása a városi tanács ellen