Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukcsics Pál: Julián barát levelének kérdéséhez / 162–163. o.

163 proprium scribere Im 1581. Jar. Tartalmából minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy valamelyik magyarországi anabaptista gyülekezetben használták. Az első anabaptista községekkel a XVI. század közepétől kezdve éppen az ország északnyugati részében, Pozsony, Trencsén és Nyitra megyékben találkozunk. A „testvérek" Dél-Németországból, főkép azonban Morvaországból jöttek be hozzánk, több helyen fejlett iparuk miatt szívesen fogadták őket, de sokkal több helyen volt részük üldözésben. Viszontagságos sorsuk tükröződik az énekeskönyvben is ; nemcsak énekeket találunk benne, hanem vallásos elmélkedések részleteit és igen sok történeti feljegyzést az anabaptisták s általában a protestánsok történetéről. így pl. részletesen elbeszéli az első pozsonyi protestáns mártírok történetét. Históriás éneknek nevezhetnők az énekeskönyv legérdekesebb darabját is : Geschieht des verloffnen Triebsais Im vngerlanndt, gesanngs weyss gesteh Durch Michel Kramers In der Melodey : an wasser Flissenn Babilonn 153 — October — 48 Jar. Szerzőjéről nevén kívül egyebet nem tudunk. Az ének száraz krónikaszerű egyhangúsággal és hosszadalmas részletességgel (68, egyenként 11-soros versszak) beszéli el az anabaptisták magyarországi szenvedéseit, különösen kiemelve Bakics Péter holicsi földesúr (wäckhis petter) kegyetlenkedéseit. A színtelen előadás csak a végén válik valamivel lendületesebbé, amikor a krónikás örömének és a Mindenható iránt érzett hálájának ad kifejezést, hogy a hazánkból szerencsésen Németországba menekült „igaz hitű testvérek nyáját" megtartotta. Bizalommal tekint most már a jövőbe: Darumb Jetzund das Heüfflein klain das sich hat Gott ergeben aus gangen ist vons Babstes gmain dem sy thun widerstreben Sagen daz sein Leer Lugen sey vnd Bekhennen die warhait frey Be Zeugen auff Liechter Erdten mit Leben vnd that Nach gottes Ráth On scheich volgenn gottes gebott Müessen vervolget werden. Also ist die grosse Noth vber die fromen Khomen allein vmb des gütlichen worts den tryebsal eingenomen Sy bliben stayff In Irer hoffnung auch in der warhait trew vnd frumb Beschlossen bey In allsamen Biss an Ir Endt unabgewendt vest Zhalten, an dem waz sy Erkendt Zum Ewigen Leben, Amen, Finis Endt des vngarischen Triebsais. 11*