Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Jakubovich Emil: XII. századi oklevéltöredékek. I., Miske ispán fia István végrendelete 1164-ből / 155–162. o.
160 • KISEBB KÖZLEMÉNYEK Veszprém megye területén, Devecsertől délkeletre találjuk ma Pusztamiskét, melyet a középkorban egyszerűen Myskének neveztek (CSÁNKI, III. 242.). Ettől délre fekszik ma a zalamegyei ISyirád falu, mely 1272-ben Nerrad, 1329-ben Narrad, később Nyragh néven fordul elő (u. o. III. 86.). Oklevelünk Narhag birtokával azonosíthatjuk, ha ugyan nem a Pápától délnyugatra eső Nyárádot (1347. Narag, 1488. Kyaragh, CSÁNKI, III. 244.) kell ennek tartanunk, mert oklevelünk adataiból kétségtelenné lesz, hogy ily meszszire felnyúltak az ^4í^wss-nemzetség birtokai. A hagyományos Bánd nevet ugyanis nemcsak egy Veszprémtől észak T nyugatra fekvő, kétségtelen Atyusz-hivtok őrzi (Bánd másként Seg, a későbbi Eseg vár, CSÁNKI, III. 220., KARÁCSONYI id. h. 134.), de a veszprémmegyei A"yárádtól délnyugatra eső Csősz, Csögle vidékén is megtaláljuk (ma Külső- és BelsőBánd puszták, CSÁNKI id. h.). E Csögle viszont egy 1340. évi oklevélben még Chigla néven szerepel (u. o., III. 226.) s így kétségtelenül azonos 1164. évi oklevelünk Sygla birtokával (a es hangot ugyanezen oklevél máskor is írja s-sel: 1. episcopo Sunadiensi — csanádi püsp.; krónikáinkban emlegetett Csigla-, Csigle-, Csiglád-mezot, hol a hunok maradványai, a későbbi székelyek a magyarok bejöveteléig meghúzódtak, a Pozsonyi Krónika „Si^íamezei" alakban írja, Magy. Honf. Kútfői, 497. „A Csigla > Csigle azonos eredetű a mai Csögle helynévvel", GOMBOCZ—MELICH, Magy. Etymologiai szótár, 1031.—1032. E fogalomszóra oklevelünkben van a legrégibb helynévi adat.). Csöglétől keletre találjuk a mai Csűr pusztát, melyet 1488-ban Csöl-, Csülnék ejtendő Chewl alakban írnak (CSÁNKI, III. 227.) s oklevelünk Cylu birtoknevével kell azonosítanunk. Végrendeletében Miske fia István feleségére hagyja a „predium de Ziget u-et, melyet az úrnő saját pénzén vásárolt. 1453.-ban Szigliget vár egyik tartozékát nevezik „possessio Zy,geth"-nék (CSÁNKI, III. 111. c). Az Eger-patak torkolata mellett, a nemzetség törzsbirtokaitól délnyugatra fekvő Szigliget pedig IV. Béla egy 1260. évi oklevele szerint II. Atyusz (Ogyz) báné is volt. Egyébként ez oklevél a helyet is, amelyen a várépítósre alkalmas hegy áll s rá később (1260—Í262) Szigliget vára épült egyszerűen „insulá"~rtak nevezi (WENZEL II. 321.; KARÁCSONYI id. h. 135.; P. R. T. II. 309.; BÉKEFI id. m. 294.). A „prediuim de Murá"-t, melyet a végrendelkező a rajta tartózkodó szabad vendégekkel egyetemben adott unokaöccsének, a nemzetség későbbi zaliamegyei, kerkatövi birtokával (hol a Lendvával egyesült Kerka a Murába, ömlik) azonosíthatjuk (Zalamegyei Oklvt. I. 75.; KARÁCSONYI id. h. 136.
