Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Jakubovich Emil: XII. századi oklevéltöredékek. I., Miske ispán fia István végrendelete 1164-ből / 155–162. o.

158 KISEBB KÖZLEMÉNYEK megállapítanunk, hogy az oklevél végén felsorolt dignitariusok az 1164. évre találók. Az eredeti oklevél utolsó sorát az egykorú kancelláriai szokás szerint sorvégig kitölteni akaró nótárius buzgalmában tévedésből egy felesleges X-et toldott a dátumba. Hitelességének és korának igazolására elég lesz megemlítenünk azt, hogy oklevelünk írása azonos III. István 1162. évi, Beoen kir. nótárius kezéből kelt soproni okleveléével (fényképe Múzeumban; Sopron vm. tört. Okit. I. 2—3.) és nagyon hasonló az ez utóbbival fogalmazásra is rokon 1165. évi, zsélyi gr. Zichy-levéltárbeli, meszesi monostorra vonatkozó oklevél (fényk. Múz., Zichy-cs. okmt. I. 2.) írásához is. A végrendelkező Miske comes fia István, fiút óda nem lévén, öröklött és szerzett ingó és ingatlan vagyonát, földjeit, szőleit, erdeit, malmait, szolgáit, szabadosait, a birtokain tartózkodó szabad vendégeket a király engedelméből Szűz Mária bizonyos egyházára, a veszprémi Szent Mihályszékesegyházra, Szent István király Jeruzsálemben épített ispotályára, feleségére és egyik fivére Ocuz fiára, kit örökösévé fogadott, hagyja. Többi fivéréről, kiket nem nevez meg, csak annyiban emlékezik meg, hogy néhány szabadosának vagy szolgájának kényére engedi, hogy közülük ahhoz menjen szolgálni, melyikhez akar. István felsorolt birtokainak legtöbbjét nem nehéz meghatároznunk. Haláp, Keszi (Kesceu, Gyula-Keszi, TapolcaKeszi), Kál, másik Kál (ma Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékkálla stb.), Szepezd, Zánka, Vászoly, Pécsöl, Udvari, Paloznak szép sorban egymásmelleit feküsznek a Balatonba ömlő' Eger-patak völgyében s tovább keletre a Balaton északi, zalai partján. Pabar (Pobor) ma is meglevő puszta Tapolca mellett. CSÁNKI kitűnő Történelmi földrajzából azt is megállapíthatjuk, hogy Almád alatt nem a mai veszprémmegyei, Balaton melletti Almádit kell értenünk, hanem ez a fent felsorolt Haláp, Gyulakeszi és Kál-ok közé eső Hegyesd vidékén feküdt és bizonyára a mai MonostorosApátinak felel meg (III. 18., 126., 262.). 1221.-től kezdve sűrűn emlegetett bencés apátsága és konventje a Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. Kegyura a Balaton északi partján, az Eger-patak völgyében és attól keletre föl a Balaton fejéig megtelepedett Ocuz, Ochuz, Oghus, később Atyusznak ejtett nemzetség volt. (KARÁCSONYI, Magyar nemzetségek I. 133.—137., Pannonhalmi Rendtörténet (P. R. T.) XII. B. 314.—320., BÉKEFI, A Balaton környékének egy-