Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Áldásy Antal: Fejérpataky László tudományos hagyatéka / 135–141. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 137 ban kívánta közölni s hogy az oklevéltár ezenkívül a már kiadott oklevelek regestáit is fel fogja ölelni. Hajnik Imre aggályát fejezte ki a tervezett közlési móddal szemben, kifejtvén, hogy az oklevelek szövegének ilyetén közlése azokat jogtudományi, de más célokra is használhatatlanná fogja tenni, noha ő sem zárkózott el bizonyos, ismétlődő formulák elhagyása elől. A bizottság Hajnik Imre felszólalását magáévá tette és felkérte Fejérpatakyt, hogy egy új tervrajzot mutasson be, melyben a rövidítések és kihagyások csak a legszükségesebbekre legyenek szorítva. Fejérpataky az ápril 13-i ülésen ezt az új tervrajzot — mely szintén nincs meg a bizottsági iratok között — be is mutatta, de a bizottság azt, miután úgy találta, hogy az újabb terv a réginél sokkalta nagyobb rövidítéseket és kihagyásokat tartalmaz, nem fogadta el, hanem úgy határozott, hogy az oklevéltárban az oklevelek egész terjedelmükben tétessenek közzé, csakhogy a kiadandó oklevelek megválasztása nagy körültekintéssel történjék, és egyedül az ország általános politikai, művelődési és egyházi történetét érdeklő oklevelek vétessenek fel. Utasította egyúttal Fejérpatakyt, hogy az anyag összegyűjtésének módozataira és a költségekre nézve javaslatot terjesszen elő. Fejérpataky ezt a tervrajzot, mely, sajnos, szintén hiányzik, a június 1-én tartott ülésen terjesztette be. A bizottság azt helyeselte és a költségekre az 1889. évi költségvetésben az oklevéltárra előirányzott 1800 írtból 700 frtot utalt ki, melyet annak idején az írói tiszteletdíjba beszámítandónak határozott. Ettől az évtől kezdve néhány éven keresztül majdnem minden évben felvett a bizottság egy összeget a költségvetésbe az oklevéltár előmunkálataira, egy ízben 1300 frtot, máskülönben pedig 300—400 frtot. Fejérpataky László a megbízás alapján hozzáfogott az anyag összegyűjtéséhez. Évről-évre nyári szabadságidejének egy részét erre a munkára fordította, bejárva az ország különböző vidékeinek levéltárait. Hogy ez a munka milyen önmegtagadással járt, azt csak az méltányolhatja, aki a végzett munka eredményét ismeri. Az okleveleket csekély kivétellel maga másolta, összeolvasta, s emellett folytatta a már közzétett oklevelek regestáinak összeállítását. A bizottságnak 1889 november 30-i ülésén már bemutathatta addig végzett munkájának eredményét, mintegy 600 drb eredeti oklevélmásolatot és 2400 drb már kiadott oklevél regestáit. Következő jelentését az 1891 január 7-i ülésen tette meg, bemutatva 41 különböző levéltárból vett mintegy 1200 drb oklevélmásolatot és 55 különböző oklevélkiadvány-