Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Áldásy Antal: Fejérpataky László tudományos hagyatéka / 135–141. o.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Fejérpataky László tudományos hagyatéka. Amidőn Fejérpataky László, a budapesti egyetemen az oklevéltan tanára, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója 1923 máreius hó 6-án elhalálozott, irodalmi hagyatékát unokaöccse, Fejérpataky Tibor a M. Tud. Akadémia főtitkári hivatalának adta át esetleges kiadás céljából. A főtitkári hivatal a hagyatékot a Történelmi Bizottsághoz tette át, mely május hó 25-én tartott ülésében foglalkozott e kérdéssel. A hagyaték három részből állt. Az egyik magában foglalta Fejérpataky László egyetemi előadásainak kéziratait, melyek közül a diplomatika történetét, a paleográfiát, az oklevéltan belső és külső részét, a heraldikát és a pápai oklevéltant tartalmazók többé-kevésbbé részletesen ki voltak dolgozva, míg a sphragistika és chronologia csak vázlatban volt meg. A második vegyes kéziratokat foglalt magában, így egy „Viszonyaink az Árpádok korában" című bekötött kéziratot, mely nyilván ifjúkori pályamunkának készült, a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárának és levéltárának kiválóbb, érdekesebb darabjait ismertető munka kéziratát, továbbá néhány töredékes kéziratot, másolatokat, jegyzeteket stb. A harmadik rész a Zsigmond-kori oklevéltár kéziratát foglalta magában. A Történelmi Bizottság e három kéziratcsoport közül az elsőből a paleográfiát és a pápai oklevéltant tartalmazó részt jelölte meg mint olyanokat, amelyek közzététele kívánatos. E két részt a Történelmi Társulat kiadásában megjelenő A magyar történettudomány kézikönyve szerkesztőjének, Hóman Bálintnak, határozta kiiadatni, hogy a szükséges átdolgozásról és kiegészítésről gondoskodjék, miután a kézikönyv részére a paleográfia megírását úgyis Fejérpataky László vállalta magára. A többi rész kiadását a bizottság mellőzhetőnek vélte, miután az említett kézikönyv részére az egyes disciplinák már különböző szerzők által elvállaltatván, két azonos tartalmú munka megjelenését a bizottság nem tartotta célszerűnek. Kikötötte a bizottság, hogy a paleográfiai résznek és a pápai oklevéltannak cím-