Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Holub József: A brüsszeli ötödik történelmi kongresszusról / 108–126. o.

122 . DR. HOLUB JÓZSEF Bécsbe, s a háború után Csehország egy oly pontot iktattatott be a saint-germaini békébe (195. §), amelynek alapján, ezeket visszakövetelhette. J. Opocenskynek előadása egész terjedelmében megjelent a prágai levéltáros-iskola folyóiratában (Őasopis archivní skoly, I. 1922.), mi ezért ezzel most nem foglalkozunk, hanem csak e két előadáshoz történt hozzászólásokat mutatjuk he. VERHAEGEN báró, a brüsszeli semmítőszók tanácsosa és a Commission Royale des Anciennes Lois et Ordonnances elnöke, mindkét előadás után hangsúlyozta, hogy nem szabad csak közigazgatási szempontból nézni e kérdést, hanem az adminisztratív szükségletek melleit tekintetbe kell venni az érdekelt állani legszélesebbkörű jogait, s a szorosan vett közigazgatási aktákon kívül át kell adni mindazt a levéltári anyagot, amely szellemi, művészeti, vallási stb. szempontból egy nemzet elidegeníthetetlen tulajdonát alkotja. Teljesen ezen az állásrponftíon volt CUVELIER is, annak hangsúlyozásával, hogy lehetetlen a határt megvonni a közigazgatási és történeti levéltárak közt; a szuverenitás megváltozása esetében mindkettőnek az új állam birtokába kell átmennie. Az előadások és hozzászólások e rövid ismertetéséből is látjuk, hogy a sok helyes megjegyzés mellett is alapjában nem jól látták meg e kérdés körül felmerülő problémákat. Paczkowski nemi tett különbséget levéltárak és irattárak közt, bár beszél történeti levéltárakról, Cuvelier pedig hangsúlyozta is, hogy alapjában véve nincs. különbség a kettő közt. Cuvelierniek általános szempontból tekintve igaza van; már (másutt kiemeltük, hogy lényeges különbség a kettő közt nincs, de ez esetben igenis éles megkülönböztetést kell vonnunk a közigazgatáshoz nélkülözhetetlen hatósági irattárak utolsó 10—20 évi anyaga s a régi levéltárak közt; Meglepő levéltári szakember részéről, hogy oly könnyen siklik át azokon a nehézségeken, amelyek egy levéltár felosztásánál felmerülhetnek; sőt kiemeli, hogy ilyenek nem is lehetnek, mert a békeszerződések világosan rendelkeznek ily esetekre s ezek könnyen végre is hajthatók. Ebből is látszik, hogy P. egyoldalúan fogta fel a kérdést, csak a közigazgatási akták, mondjuk a modern levéltárak szempontjából, pedig az igazi nehézségek akkor merülnek fel, ha a régi anyaghoz kell hozzányúlnunk. A XIII. főcsoport, mint majd látni fogjuk, egy javaslatot is megformulázott, hogy tudniillik a határváltozással kapcsolatos levéltárátengedéseknél figyelemmel kell lenni a közigazgatási szempontok mellett az érdekelt ország szellemi, művészeti és vallási szükségleteire is; de aki csak egy kevéssé is ismeri a levéltáraknak, mint