Levéltári Közlemények, 2. (1924)
Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Csánki Dezső–Relković Néda: Újbánya város levéltára és rövid története / 86–107. o.
10Ü DR. CSÁNKI DEZSŐ ÉS RELKOVIC NEDA A Boldogságos Szűzről és Szent Benedekről nevezett, férfi- és nőtagokból álló testvéri egyesület is állt e városban már 1359-ben. A város parochiális egyháza — egy 1500. évi oklevél szerint — szintén a Boldogságos Szűz tiszteletére volt szentelve Sok baja támadt időnkint a városnak a XIV— XVI. század folyamán a garamszentbenedeki bencés apátsággal, amelynek az újonnan alakult bányaváros határában elfolyó patakok (tudniillik az említett Bikk-Sebnicepataka és FenyőSebnicepataka) mentében számos malomhelye volt. E malomhelyeket az apátság bizonyos évi bér mellett engedte át a város lakóinak, malomépítésre. De a malomtulajdonosok a megszabott béreket nem szívesen fizették s ezenkívül az apátság birtokainak a város mellett elvonuló határait is gyakran megsértették, vizét elvezették, rétjeit megkaszálták, elfoglalták, erdeit vágták, kőbányáit törték, az apátság területén építkeztek és jogtalan aranybányászatot is folytattak. Emiatt az apátság évszázadokon át sokat tiltakozott, pörösködött, egyezkedett, — kevés sikerrel. A XIV. században különösen Nagy Lajos király és anyja: Erzsébet királyné állandóan védelmükbe fogadták az apátságot a fejlődő, terjeszkedő város ellenében; a XV. században, jelesül 1472-ben viszont Mátyás király védelmezi meg a várost s a többi bányavárosokat az apátsággal szemben. Különben az apátságnak magának is volt a városban malma (például 1472), háza (1397) s határában rétje, erdeje (például 1348), olvasztója (1427) és kőbányája (malomkőbányája, 1346) is. Vízimalma gabonaőrlésre Mátyás királynak is volt e városban, 1464-ben, amikor is azt, „amennyiben e malom királyi adományozás alá tartozik, s elidegenítése a bányaés pénzverő-kamara kára nélkül lehetséges", — terjéni Márkus (Marcus) Lászlónak adományozta, élete tartamára, meghagyván a városnak, hogy őt e malom birtokába iktassa be. 1465-ben különben ugyanennek a terjéni Márkus (Markws) Lászlónak, udvarnokának utalványozta (deputálta) a király a város részéről járó rendes királyi censust, — szintén élete tartamára, hű szolgálatai fejében. A bányák, úgy látszik, sokáig gazdagon jövedelmeztek. A XVI. század első felében azonban a felszivárgó víz kezdte azokat fenyegetni. E víz elvezetésére már 1515 táján gépeket kellett alkalmazni s új bányákat nyitni. E célra új befektetéseket tettek, de amelyek (1523—1525) nem váltották be Újbánya város levéltára.) A XIII. század II. felében nemes uraké. — Neve Magasmart volt egészen a legújabb időkig. (Tótul: Brehi.) Újbánya várossal szemben, a Garam balpartján fekszik.
