Levéltári Közlemények, 2. (1924)

Levéltári Közlemények, 2. (1924) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Csánki Dezső–Relković Néda: Újbánya város levéltára és rövid története / 86–107. o.

ÚJBÁNYA VÁROS LEVÉLTÁRA ÉS RÖVID TÖRTÉNETE !»7 pedig: város, azaz bányaváros, külvárossal (suburbium, máskép: sub civitate). 1355-ben I. Lajos király a város polgárainak és vendégeinek kérésére tárnokmesterét: Czikót küldte ki a város határainak megvizsgálására, különösen pedig az annak környékén levő kir. földektől leendő elkülönítésére. E határjárás Körmöczbánya, Bakabánya és Zsarnócza polgárainak és lakosainak jelenlétében ment végbe, ellenmondás nélkül. A város határával ekkor szomszédosak Hoznicz kir. helység (újabban Voznicz vagy Voznicza, Garamrév), a Garam folyó, az esztergomi érsek malma, Bakabánya város és k.—é. felé az ez időtájban telepített Lehota helység. A város határán belül fekszik: Ruden (később inkább: Rudna) kir. helység, de semmiben sem vetve alá a város hatóságának. Az e határokon belül elterülő földeket, hegyeket, völgyeket és erdőket örökre a város használatára engedte át a király, az említett Ruden helység kivételével (melynek a város erdeiben faizási jogot engedett), s e határokat örök időre megerősítette. Nagyjából ugyanezek a város határai 1500—1506 táján is, amikor a sági konvent határjáró levelében egyebek közt a Hoznicz és Rudnó mellett a Garam mentén elvezető nagy- országutat is megemlítik. Mint bányaváros az alsómagyarországi bányavárosok szövetségéhez tartozott, s közvetetlen a király, illetve peres ügyekben a kir. személynök, mint fellebbviteli bíróság, bányaügyekben pedig az itt vagy a szomszéd bányavárosokban székelő királyi bányaispán (comes urburarum regalium, vagy: comes et urburarius regius stb.) hatósága alatt állott. 1424-ben Zsigmond király a többi alsómagyarországi bányavárosokkal együtt nejének: Borbála királynénak adományozta, életére, és eshetőleges özvegysége tartamára. 1491ben, 1493-ban és 1496-ban a Beatrix királyné, 1523-ban a Mária királyné birtokában találjuk. Bár két nagyobb út (Velikapola felől dk., és Szentbenedektől é. felé Körmöcbányának) mentén feküdt, a XIV. század folyamán, úgy látszik, inkább csak bányászata fejlődött; a városi fejlődés igazi feltételeit: a hetivásárt (minden szombatra) és az országos vásárt (áldozó csütörtökre és Márton-napjára s az ezeket megelőző és követő 14 napra) csak Zsigmond királytól kapta meg, 1434-ben. A vásárjaira járó kereskedőket és más népeket 1457-ben V. László király vette védelmébe, Szentmiklósi Pongrácz és cselédei erőszakoskodásai és hatalmaskodásai ellen. Későbbi királyaink főleg adóelengedésekkel támogatták. 1466-ban a város elpanaszolta, hogy a vele tőszomszéd Magosmart helységet, Levéltári Közlemények. 7