Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása / 6–24. o.

AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR FELÁLLÍTÁSA 19 got tudományos búvárlatokra alkalmas módon is rendezzék, amit azonban szakszerű vezetés nélkül nem lehet elérni; be-, jelentette, hogy ezért őfelségénél országos leváltárnok kinevezését akarja javaslatba hozni.* < A minisztertanács hozzájárult a belügyminiszter előterjesztéshez, s az uralkodó 1874 október 14-én, a belügyminiszter felterjesztése alapján kinevezte országos levéltárnokká Pauler Gyulát, kinek jelleméről és képességeiről a felterjesztő a legszebb képet festette.

2 A miniszter rögtön értesítette az érdekelt levéltári igazgatókat Pauler kinevezéséről s egyúttal azt az irányelvet adta, hogy ezentúl a magyar és az erdélyi kancelláriai, a helytartótanácsi, az erdélyi főkormányszéki és a nádori levéltárak a régi Országos Levéltárral egyesítve, mint egységes Országos Levéltár a most kinevezett országos levéltárnok főfelügyelete alatt fognak működni, s addig is, míg az egyesítés módozatait megállapítják, az egyes részeket az eddigi rendszer szerint fogják kezelni.

3 Pauler Gyula országos levéltárnoki kinevezésével be is fejeződött az új államlevéltár felállítása — elvben, de a gyakorlati megvalósítás még csak embrióban volt meg. Hátra volt még egyes alkatrészek Budapestre szállítása, az összegyűjtött anyag tényleges, egy épületben való egyesítése és az épület kérdésének megoldása; de mindezeknél fontosabb volt a levéltár első rendezése és az egységes hivatalnoki kar megszervezése. Az Országos Levéltár felállításának történetét nem lehet lezárni annak megfigyelése nélkül, hogy milyen elvek szerint indult meg hivatali gépezete. Az ankét javaslata, de még inkább Török János főlevéltárnok emlékirata után nem lehetett többé kétség aziránt, hogy az Országos Levéltár szervezése és rendezése olyan súlyos feladat, hogy azt csak szakember és az is csak kellő tanulmányok után oldhatja meg. A törvényhozás 1873-ban nem szavazta ugyan meg az országos levéltárnoki állás díjazására kért összeget, de hajlandó volt levéltárügyben külföldi tanulmányútra 3000 forint ösztöndíjat adni. A belügyminiszter Paulert szólította fel a tanulmányútra, aki, mint újonnan kinevezett levéltárnok, elsősorban volt érdekelve, s megbízta, hogy tanulmányozza a brüsszeli, müncheni, berlini, bécsi (titkos) levéltárakat, esetleg még a firenzeit és a nápolyit, sőt esetleg belátása szerint egyéb levéltárakat is, s ha majd kutatása eredményeit tüzetes munká1 U. o. 2 3262/1874. bm. e. sz. 3 3522/1874. bm. e. sz. 2*