Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531–49 / 126–149. o.

A NÁDASDYíiEVÉLTÁR MAGYAR LEVELEI 127 latin oklevél kiadására indítá. így lőn a XVII. d. százszak még nemzetibb." Mivel a cél még nem tisztán tudományos, és a törekvés hazafias érzelmi motívumokkal van átitatva, a buzgalom: minél régibb időből találni magyarnyelvű szöveget, ősi dicsőségünknek mindmegannyi emlékét, emberileg érthető pia fraus-ok elkövetésére viszi rá egyes kutatóinkat. 1578-ban kelt levél dátumát az eredeti szövegen kijavítják 1518-ra, nem törődve azzal, hogy a szöveg ellentmond a dátumnak, mivel a mohácsi vész előtt még nem tartózkodhatott Somogy megyében a címzett, Deli Memhet.

1 A levéltári anyag legnagyobb részének elzártsága azonban egész a kiegyezésig, sőt helyesebben az Országos Levéltár felállításáig nem engedte meg Döbrentei követőinek sem a rendszeres, kimerítő kutatást, s így hiányzott a helyes mérték is annak eldöntésénél, melyik emléknek milyen értéke van. P. Thewrewk József pl. 1858-ban Magyar nyelvkincsek első Leopold és hatodik Károly csász. kir. apostoli fölségek fénykoraiból cím alatt hosszú latin oklevelet adott ki egész terjedelmében csak azért, mert magyar szöveg volt benne átírva, továbbá a XVIII. sz. közepéről való leveleket. A közvetlen hangú levelek különös érdeklődésre találnak, s ilyeneket szívesen közölnek a legkülönbözőbb folyóiratok, mint a Mindenes Gyűjtemény, Tudománytár, Sas, Hazánk, Divatcsarnok, vagy az erdélyi Nemzeti Társalkodó, éppen így a gyűjteményes munkák, mint a Magyarország és Erdély képekben, sőt a nép legszélesebb rétegeinek szánt kalendáriumok is, mint a Magyar Polgár Nagy Naptára, majd később a Századok és a Történelmi Tár. A kiegyezés után nagy virágzásnak indult magyar történetírásnak synthesist kedvelő hajlama — egyébként az emlékek összegyűjtésében ki nem elégítő alapossággal párosulva — egész gyűjteményt tett közzé a Magyar Leveles Tár két kötetében, amelyeket „a régibb magyar közélet, társadalmi szokások, történet és nyelv ismeretének előmozdítására" adott ki az Akadémia. Mindezen közléseknél még a történelmi, illetőleg művelődéstörténeti szempont az irányadó, ellenben tisztán nyelvészeti lesz, s így ennek megfelelően a legpontosabb betűhív közlési mód lép fel a nyelvtörténeti kutatás céljait szolgáló 1 Jakubovich E.: Adalékok nyelvemlékeink sorozatához. Magyar Nyelv. 1919. évf., 123. lap.