Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Hajnal István: Kivonatok Hunyadi János kormányzói okleveleiből / 98–125. o.

102 DR. HAJNAL ISTVÁN kező oklevelek: 1446. szept. 16. (4. sz.), szept. 23. (5. sz.), szept. 24. (6. sz.), nov. 15. (9. sz.), — 1447. febr. 8. (10. sz.), máTC. 12. (12. sz.), jún. 22. (15. sz.). Rendes formája ez intitulatiónak, immár csekély kifejezésbeli változatokkal: Nos Johannes de Hunyad nomine, et in persona Incliti (v. Serenissimi Principis) Ladislai Electi Nati quondam do­mini Alberti Regis Hungarie eiusdem Regni gubernátor. 1447. nyarától úgy látszik teljesen elmarad a kor­mányzói címnek ez a magyarázó formája, talán azért, mert László királysága oly sok akadályba ütközött, s oly távoli tervnek látszott, hogy a kormányzói méltóság eredetét az oklevelek egyre gyarapodó számában nem akarták már nevé­vel összefüggésben emlegetni. Már az első hónapokban, 1446 szeptemberétől előfordul­nak oklevelek, melyek átmeneti intézkedéseket tartalmaz­nak, és amelyeket egyszerűen „Johannes de Hunyad Regni Hungarie gubernátor" cím vezet be (3. ós 8. sz.), majd ez év októberétől végleges célú, jogot adományozó oklevelek is ugyanezen címmel, de elől a „Nos" szócskával. 1447-től kezdve csak ez a kétféle egyszerű intitulatio szerepel, még pedig kö­vetkezetesen, az első a parancsoknál, megbízásoknál vezeti be az oklevelet, míg a második, a „Nos"-szal bevezetett intitulatio határozottan külön oklevélfajtát jelez, melynek tartalma végső elhatározás, jogadományozás. Regesztáink megértéséhez nem fölösleges tehát, ha az e fajtához tartozó okleveleket itt sorszámuk szerint felemlítjük: 7., 18., 22., 24., 25., 26., 28., 32., 37., 43., 47., 48., 50, 51., 56, 59, 63, 65, 68, 73, 76, 86. Vannak ezek között papiros- és hártya­oklevelek, rányomott pecséttel és függő pecséttel. Bármilyen előkelő legyen is külsejük, mindig csak ezek az egyszerű címek szerepelnek élükön. A hosszan fogalmazott cím telje­sen kiveszett minden oklevélfajtából. Egy-két észrevételt tehetünk a kifejezésekről, a modor­ról, amelyet a kormányzó az intézkedéseivel érintett ható­ságokkal ós felekkel szemben használ. Az üdvözlés a királyoknál szokásos „salutem et gra­tiam" helyett „salutem cum dilectione", „salutem cum ho­nore u . A kérelmező felekről „supplicans nobis, ut. . . confir­mare dignaremur" (pl. az esztergomi prépost kéréséről, 2. sz.) és hasonló kifejezésekkel beszél a kormányzó. A leg­főbb méltóságokkal szemben azonban hangja óvatosabb. Parancsai keményen hangzanak. Pl. (3. sz.) az ország összes hatóságainak: „requirimus diligenter vobisque firmiter eömmittimus"; a zágrábi káptalannak (20: sz.): „firmiter

Next

/
Oldalképek
Tartalom