Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Hajnal István: Kivonatok Hunyadi János kormányzói okleveleiből / 98–125. o.
102 DR. HAJNAL ISTVÁN kező oklevelek: 1446. szept. 16. (4. sz.), szept. 23. (5. sz.), szept. 24. (6. sz.), nov. 15. (9. sz.), — 1447. febr. 8. (10. sz.), máTC. 12. (12. sz.), jún. 22. (15. sz.). Rendes formája ez intitulatiónak, immár csekély kifejezésbeli változatokkal: Nos Johannes de Hunyad nomine, et in persona Incliti (v. Serenissimi Principis) Ladislai Electi Nati quondam domini Alberti Regis Hungarie eiusdem Regni gubernátor. 1447. nyarától úgy látszik teljesen elmarad a kormányzói címnek ez a magyarázó formája, talán azért, mert László királysága oly sok akadályba ütközött, s oly távoli tervnek látszott, hogy a kormányzói méltóság eredetét az oklevelek egyre gyarapodó számában nem akarták már nevével összefüggésben emlegetni. Már az első hónapokban, 1446 szeptemberétől előfordulnak oklevelek, melyek átmeneti intézkedéseket tartalmaznak, és amelyeket egyszerűen „Johannes de Hunyad Regni Hungarie gubernátor" cím vezet be (3. ós 8. sz.), majd ez év októberétől végleges célú, jogot adományozó oklevelek is ugyanezen címmel, de elől a „Nos" szócskával. 1447-től kezdve csak ez a kétféle egyszerű intitulatio szerepel, még pedig következetesen, az első a parancsoknál, megbízásoknál vezeti be az oklevelet, míg a második, a „Nos"-szal bevezetett intitulatio határozottan külön oklevélfajtát jelez, melynek tartalma végső elhatározás, jogadományozás. Regesztáink megértéséhez nem fölösleges tehát, ha az e fajtához tartozó okleveleket itt sorszámuk szerint felemlítjük: 7., 18., 22., 24., 25., 26., 28., 32., 37., 43., 47., 48., 50, 51., 56, 59, 63, 65, 68, 73, 76, 86. Vannak ezek között papiros- és hártyaoklevelek, rányomott pecséttel és függő pecséttel. Bármilyen előkelő legyen is külsejük, mindig csak ezek az egyszerű címek szerepelnek élükön. A hosszan fogalmazott cím teljesen kiveszett minden oklevélfajtából. Egy-két észrevételt tehetünk a kifejezésekről, a modorról, amelyet a kormányzó az intézkedéseivel érintett hatóságokkal ós felekkel szemben használ. Az üdvözlés a királyoknál szokásos „salutem et gratiam" helyett „salutem cum dilectione", „salutem cum honore u . A kérelmező felekről „supplicans nobis, ut. . . confirmare dignaremur" (pl. az esztergomi prépost kéréséről, 2. sz.) és hasonló kifejezésekkel beszél a kormányzó. A legfőbb méltóságokkal szemben azonban hangja óvatosabb. Parancsai keményen hangzanak. Pl. (3. sz.) az ország összes hatóságainak: „requirimus diligenter vobisque firmiter eömmittimus"; a zágrábi káptalannak (20: sz.): „firmiter
