Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Csánki Dezső: Beköszöntő / 1–5. o.

4 BEKÖSZÖNTŐ régieket korszerűen átalakította. Újabb szakerőket nevel, lát meg, bíztat, segít és csoportosít, s egyszerre igyekszik ellátni a tudományt és annak művelőit az életfenntartáshoz s a rendszeres munkára való hithez, ily időkben inkább, mint valaha, szükséges anyagi eszközökkel. Tudományszakunk állapotát és fejlődését különös érdeklődésével kísérve, a történet- ós forráskutatás legsürgősebb termelőmunkájának területéül a török hódítás és a szatmári békétől korunkig terjedő századok korát jelölte meg, mint amelynek művelése elsősorban magyar kötelesség, s mint amelyek legközelebb állnak a történelmi Magyarországért folyó lázas lelkiküzdelem korában a közérdeklődéshez. Neki vagyunk hálára kötelezve jelen folyóiratunkért is, amelyet, mint belügyminiszter, 1922. évi 3096/922., B. M. eln. számú rendeletével ő kezdeményezett, s amellyel az Országos Levéltárnak és a levéltárügy barátainak régi vágya teljesült. A levéltárakban folyó rendszeres munka általa szervezett eme renaissance-ában csakugyan mi sem látszik természetesebbnek, mint egy levéltári szak-folyóiratnak megindítása. És talán nem öntetszelgés annak megállapítása sem, hogy egy ily folyóiratnak az ország első levéltári tudományos intézetéből kell kiindulnia, melyet e szak- és a történelmi források művelésére egy eddig belsejében, sajnos, ugyan még nem kész, de a világnak talán legmodernebb alkotású szép palotája is kötelez. Szeretném remélni, hogy e palotával, s az ehhez (egyelőre legalább eszmeileg) kapcsolódó szakfolyóirattal, az eddig nagyobbrészt a Magyar Történelmi s a Heraldikai és Genealógiai Társulat folyóirataiban és a M. Tudományos Akadémia kiadványaiban művelt levéltári szak, fejlődésének és haladásának új korszakába lép. Mi úgy képzeljük e folyóiratot, hogy az általánosságban á levéltári ügyet, legközelebbről pedig, kötelességszerűleg az Országos Levélár ügyét szolgálja, s a levéltárak berendezését, történetét és anyagát óhajtja, főleg magyar szempontból ismertetni. Egy ily folyóirat azonban alig állhat meg az egyhangúsággal fenyegető ós csak kevesek érdeklődésére szá-