Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Kossányi Béla: Victor Loewe: Das deutsche Archivwesen. Seine Geschichte und Organisation. Breslau, 1921. / 358–360. o.

358 ISMERTETÉSEK „Die Hauptaufgabe des Archivs selbst und seiner Beamten sind — írja Ficker (Die Aufstellung der Toscan. Archive zu Wien, 1873.) • — die Arbeiten, welche dazu bestimmt sind, die Benützung desselben durch Andere zu erleichtern und zu fördern"; ennek pedig egyetlen eszköze az, hogy megfelelő lajstromokat, jegyzékeket adjon a kutatók rendelkezésére. Nem egyedül a mi levéltáraink nélkülözik ezeket; mutatja ezt az a körülmény is, hogy az 1910-iki brüsszeli nemzetközi könyv- és levéltári kongresszus legelsősorban és legbehatóbban e kérdéssel foglalkozott (Actes du Congrés pp. 144., 627. Les publications des admihistrations d'Archives), de viszont figyelmeztetésül szolgálhat, hogy amit csak lehet, a legsürgősebben kell megtennünk e téren. Sajnos, ennek anyagi, sőt egyéb akadályai is vannak, bár igen kívánatos lenne. DR. HOLUB JÓZSEF. Dr. Victor Loewe: Das deutsche Archivwesen. Seine Geschichte und Organisation. Breslau, Priebatsch's Verlag. 1921. 8° 130 1. Annak a szükségnek felismerése, hogy az állami közigazgatás írásos termékeinek bizonyos speciális darabjait a közigazgatás érdekében a jövő számára meg kell őrizni, hívta életre azt az intézményt, melyet már a Kr. u. II. századtól kezdve az „archívum" névvel jelöltek. Az intézmény eredete visszanyúlik az írásbeliség legrégibb korszakába. Megtaláljuk az ókor keleti népeinél, majd a görögöknél és rómaiaknál is. Római hagyományok hatása alatt szervezték meg a pápai közigazgatás, valamint ez utóbbi mintájára a középkor egyházi hatóságai a maguk archivumait. Német földön a világi hatóságok közül a birodalmi városok fordítottak legkorábban gondot írásaik megőrzésére. A világi fejedelmeknél hasonló tudatos és általános törekvést csak a XIV. századtól kezdve észlelhetünk, míg magának a német birodalomnak a középkor egész folyamán nem volt állandó levéltári szervezete. Az írásos anyag kiválasztásánál és megőrzésénél az irányító szempontot a közigazgatás, illetve a levéltárat fenntartó hatóságok és személyek, különösen kiváltságok és jogigények biztosítására vonatkozó sajátos érdekei határozták meg. E körülmény következtében az archívumok egészen a XVIII. század végéig tulajdonképen csak a registraturának, illetve kancelláriának alkották szer-