Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Holub József: Giuseppe Mazzatinti, Giustiniano Degli Azzi: Gli archivi della storia d'Italia. Vol. I–V. Serie II. Vol. I–IV. 1898–1915. / 353–358. o.

ISMERTETÉSEK. Giuseppe Mazzatinti, Giustiniano Degli Azzi: Gli archiví delía storia ditalia. Vol. I—V. Serie II. Vol. I—IV. Rocca S. Casciano, 1898-1915. A módszeres történetírás egyik legelső követelménye: az illető kérdésre vonatkozó összes adatoknak lehető teljes felkutatása és összegyűjtése, vagyis a tudományos munkának technikai előkészítése, — a legtöbb esetben nehéz helyzet elé állítja a kutatót. A kiadott anyagot illetőleg a megfelelő bibliográfiák kellő tájékozódást nyújtanak, de mikép igazodjék el a levéltárak óriási anyagában?! Nemcsak arra gondolunk itt, hogy számos levéltár a nagy távolság vagy egyéb okok miatt hozzáférhetetlen, hanem az illető kérdésre vonatkozó legfontosabb okmányok esetleg úgy el vannak rejtve egy kellőkép még át nem kutatott levéltár aktacsomói között, hogy tudomást sem lehet létükről szerezni. A levéltári anyaggal dolgozó legtöbb történetíróra teljesen ráillik III. Napóleonnak egyik műve előszavában adott az a hasonlata, hogy ez olyan, mint az az utas, aki térkép nélkül járva kénytelen mindig az utat tudakolni azoktól, akikkel találkozik. S tudjuk, hányszor nem kap egyáltalán feleletet ily kérdésre az ember, vagy téves felvilágosítást kap, s hiába tesz meg fölösleges nagy utakat. Franciaországban már a XVIII. század derekán foglalkoztak azzal a kérdéssel, mikép lehetne ezen gyökeresen segíteni, s Moreau történetíró és Bertin miniszter azt a gondolatot vetették föl, hogy másolatok alakjában kellene összegyűjteni Párizsban a francia történetre vonatkozó összes bel- és külföldi okleveleket, iratokat. 1762-ben a Congrégation de Saint-Maur megbízást kapott e munkára, amelyhez nagy buzgalommal hozzá is fogott. Hiába volt azonban eredményes a kutatás úgy otthon, mint külföldön; Moreaunak hamar be kellett látnia, hogy terve kivihetetlen; mindent lemásolni ugyanis a lehetetlenséggel határos, ha pedig egyszer már válogatásra kerül a sor, az eredmény nagyon problematikus lesz, mert pontos utasítást adni arra nézve,hogy mi fontos és mi nem, teljesen lehetetlen. 1774-ben tehát Levél táti Közlemények. 23