Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: Magyarországi ál-Rákócziak / 321–334. o.
328 KISEBB KÖZLEMÉNYEK sal s igyekezzék a tényállást felderíteni. 1 '' 1 A nyomozás a következőket derítette ki: Húsvét előtt két héttel az Árokszállás közelében tanyázó disznópásztorokkal beszélgetésbe eredt három ismeretlen egyén, akik Csány hevesmegyei község felől érkeztek. Egyikük középtermetű, feketehajú, ősz szakállú öreg ember volt, aki azonban rendkívül erősnek látszott; ruházata rongyos kék dolmányból és nadrágból állt, fején magyar süveget viselt, amely tollakkal és egyéb cifraságokkal volt díszítve; nyakáról fekete vászontokba rejtett kard csüngött alá. Kísérője nagyobb termetű, középkorú, de fehérhajú ember volt, aki hasonlóképen kék ruhát hordott, mely azonban nem volt annyira viseltes. A harmadik egy körülbelül tizenhárom esztendős fiú volt. Kölcsönös üdvözlés után az egyik disznópásztor, aki a jövevényeket koldusoknak nézte, az öregnek alamizsnaképen egy darab kenyeret adott, melyet az elfogadott, s mialatt azt fogyasztotta, azt a kérdést intézte hozzájuk, mi az újság ezen a vidéken? A disznópásztorok azt válaszolták, hogy csak annyit tudnak, hogy a télen sok zivatar történt, mire az öreg azt felelte, hogy ezen zivatarokat ő is végigszenvedte, sőt közben meg is sérült; neki — folytatta tovább — állandóan tizenkét sárkány és tizenkét varázsló áll rendelkezésére s ezért már előre megmondhatja, hogy a nyáron is nagy zivatarok lesznek. De más nagy dolgok is fognak történni; tavasz kezdetén véres háború fog kitörni s ő, az öreg, aki tulajdonképen Mátyás király egyenes leszármazottja, majd elnyeri a magyar királyi méltóságot; a mostani magyar királynak már személyesen bejelentette igényeit, amikor neki a háborút megizente. A másik, a középkorú, ekkor átvett az öregtől egy pecsétekkel ellátott, nagybetűs pergament-levelet, melyről egy vegyesen latinul és magyarul hangzó szöveget olvasott le, melyet azonban a disznópásztorok egyike sem értett meg. Ezután ugyanez az ember egy állítólag Jeruzsálemben nyomtatott kalendáriumból azt olvasta ki, hogy mindannak, ami most fog bekövetkezni, már 1777-ben kellett volna megtörténnie, s csak azért húzódott idáig, mert Mária Terézia sokáig élt. Az öreg természetesen biztosította a disznópásztorokat, hogy az ő uralkodása alatt jó dolguk lesz; halála után itt jelenlevő fiatalabbik társa, utána pedig a fiú fog uralkodni. Az öreg ezek után a disznópásztorok közül háromnak apró cédulákat adott át azzal a megjegyzéssel, hogyha majd trónra jut, 19 1781 április 22. Fogalmazványban Orsz. Levéltár, Kanc. oszt. 2201. és 2274/1781. sz.
