Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Lukinich Imre: Magyarországi ál-Rákócziak / 321–334. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 323 A Lipótvárra szállított fogoly szabályszerű kihallgatása 1735 február 25-én történt, a parancsnok elnöklete alatt Összehívott bizottság előtt. A fogoly magát ez alkalommal is gróf Szembek Ignác Mátyásnak, Szembek Kristóf és Jagdniakowsky Katalin fiának vallotta s azt állította magáról, hogy elvégezte a filozófiát, tud latinul, lengyelül, ért magyarul, tótul és franciául; előkelő lengyel és magyar rokonságra hivatkozott, köztük báró Andrássy Terézia Juliannára, kinél az utóbbi években huzamosabb időt töltött s akinél több magyar főúr, mint gróf Zichy Ferenc, gróf Csáky, gróf Barkóczy stb. ismeretségét is megszerezte. Elfogatása okául előadta, hogy legutóbb útlevél nélkül jött Árva megye területére s ezért az alispán elzáratta; de nem lehetetlen — úgymond —, hogy szabadsága elvesztésében múlt évi trsztenai szereplése is közrejátszott. Midőn ugyanis a múlt év nyarán Lengyelország felé igyekezett, betért Trsztena község kocsmájába is, ahol őt ez alkalommal egy részeg paraszt Rákóczi fiának nézte s egyenesen meg is kérdezte tőle, hogy vájjon csakugyan az-e? Ö tréfából ráhagyta, hogy tényleg Rákóczi fia mire a paraszt elvezette testvéréhez, a község plébánosához, aki előtt újból megismételte a paraszt előtt tett kijelentéseit. A plébános ezek hallatára késznek nyilatkozott arra, hogy őt Lengyelországba vezetteti, de írásbeli bizonyítékot kért a tekintetben, hogy valóban Rákóczi fia, hogy azzal az alispán előtt igazolhassa, milyen előkelő vendég útját segítette elő. A plébános csakugyan szerzett számára parasztkocsit, amely két nap alatt Lengyelországba szállította az állítólagos ifjú Rákóczit, aki azután — a lipótvári parancsnok előtt tett vallomása szerint — az ország határain túl leplezetlenül megmondta a parasztnak, hogy ő bizony nem Rákóczi fia.

6 A vallomást a kancellária nem tartotta kielégítőnek, amiben teljesen igaza is volt, mert annak adatai nem egyeztek a kétségtelenül megállapított tényekkel; így például az állítólagos Szembek előadása szerint a trsztenai eset 1734 elején történt, holott a kihallgatott tanuk egyező vallomása pontosan megjelölte a hónapot, sőt a napot is, 1734 június 9-ét; a fogoly tagadta, hogy a trsztenai plébánosnak bármiféle levelet adott volna át, holott a levél eredetije a bizottság kezében volt stb. Ennek tulajdonítható, hogy a kancellária felsőbb utasításra külön vizsgálóbíróság kiküldését 6 Egyidejű másolata III. Károly 1735 március 15-én kelt s a helytartótanácshoz intézett leiratához mellékelve. Orez. Levéltár. Helytartótanácsi oszt. 21*