Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Csánki Dezső: Beköszöntő / 1–5. o.

2 BEKÖSZÖNTŐ Magyar Történelmi Életrajzokat és Pauler Gyula alapvető műveit említjük meg. Az 1885. évi országos kiállítás és a történetkutatók gondolatából sarjadzott 1896. évi ezredévi történelmi kiállítás idején mintegy tetőzött ez a történetírói forrás-kiadó és feldolgozó munkálkodás. Idővel azonban ez előbbi korszakhoz képest kétségkívül nagyszabású, sokoldalú tevékenység akadályai és hiányai is mutatkoztak. Az Árpádkori új okmánytár kissé hevenyészve történt kiadásának fogyatékosságai nemsokára szembetűntek; az Anjoukori okmánytár kiadása hosszú időre megakadt, sőt a vidéken szétszórtan fekvő levéltárak bőséges, a hely távolsága és hozzáférhetetlensége miatt fokozottabb becsű anyagából még ma sem folytatódik; a kései középkori független és hatalmas Magyarország kialakulásának: Zsigmond király és á Hunyadiak korának történetét, nemkülönben a cseh Jagellók hanyatló Magyarországának korát — amelynek posványából sok jelen nyomorúságunk származik —, továbbá középkori törvényeink rendszeres kiadását elhanyagoltuk; a XVI. és XVII. századból — melyre nézve a hazai és külföldi, főleg a bécsi levéltárakban a politikai és kulturális élet bő forrásai fakadnak — csak igen válogatva és ötletszerűleg tettünk közléseket; sajnosán nem éreztük meg, hogy a Magyarországot évszázadokon át sujtoló török előnyomulás majd hódítás történelmi feldolgozása magyar történetírói feladat; a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcára következő korszakokat pedig sokáig úgyszólván programmszerüen kizártuk a magyar történelmi kutatás köréből, holott nyilvánvaló,hogy a múlt század második felében az anyagi és szellemi virágzás magas fokára emelkedett és a szomszédok irigységét és féltékenységét is felkeltő modern Magyarország az e korszakokban lerakott alapokon épült fel; kényszerűségből, anyagi eszközök hiányában hagytuk, hogy a nagyra hivatott Gazdaságtörténelmi Szemle és a nagymultű Történelmi Tár megszűnjék; nem láttuk, sőt sajnos, kellőkép még ma sem látjuk be, hogy az eddigi kutatásokat és feldolgozásokat feltáró