Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Gross, Lothár: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben / 278–286. o.

A HÄZI, UDVARI ÉS ÁLLAMI LEVÉLTÁR BÉCSBEN 279 A késői középkornak (1379-től kezdve) Habsburgcsaládból származó osztrák fejedelmei újból és újból felosztották egymás között birtokaikat, minélfogva a fejedelmi oklevelek is különböző helyeken, az egyes osztályos uralkodók székhelyein: Bécsben, Innsbruckban, Grácban őriztettek. Egységes, közös levéltárat már I. Miksa császárszeretett volna csinálni, de az I. Ferdinánd alatt tényleg létrejött egyesítésnek az 1564. évi újabb felosztás ismét véget vetett. Egyedül Mária Teréziának sikerült végre, az ő nagy közigazgatási reformjával kapcsolatban, 1749-ben megalapítania az egységes házi, udvari és állami levéltárat. Szándéka szerint házi és állami levéltárnak készült, s mint ilyennek feladata volt a Habsburgok házi (családi) és állami ügyeire vonatkozó legfontosabb iratokat egyesíteni. A levéltár eredetileg a legfőbb belügyi hatóságnak, a „Directorium in publicis et cameralibus"-nak rendeltetett alá és a directorium udvari titkára, Theodor Anton Taulow v. Arsenthal, — kit Mária Terézia a levéltár rendezésével megbízott —, a fejedelmi család szétszórt okleveleit Bécsben, Grácban, Innsbruckban összeszedte, Prágából az ott őrzött cseh korona-levéltár nagyrészét is Bécsbe szállította és ezzel megvetette a levéltár anyagának alapját, mely ezek szerint főként a régi osztrák hercegi levéltárat és a cseh okleveleket foglalván magában, túlnyomóan eredeti középkori oklevelekből állott, s aktát és levelezést alig tartalmazott. A levéltár egész jövőjének új irányt adott 1762-ben, a „Directorium in publicis et cameralibus" feloszlatása után azon rendelkezés, hogy a levéltár az udvari és állami kancelláriának, t. i. azon központi hatóságnak rendeltetett alá, mely 1742 óta a monarchia külügyeit és a dinasztia házi ügyeit intézte. Ezen időponttól kezdve lőn a levéltár rendeltetése, hogy magába vegye mindazokat az iratokat, melyek a külügyi hatóság, valamint azon kollegiális tanácsadó kormányszervek működéséből jöttek létre, amelyeknek az udvari és állami kancellár volt a feje. De átvette ezúttal az államkancellária registraturájából mindazon külügyi vonatkozású, gyakran igen fontos régebbi iratokat is, melyek az államkancellária megalapítása előtti időkben a külügyek vezetésével akkor foglalkozó osztrák kancellária és egyéb központi hatóságok, valamint a császár központi tanácsadó szervét képező titkos konferencia ügymenetéből keletkeztek. Ezen központi helyzeténél fogva lett a levéltár megőrzőhelyévé 1807-ben, a német-római birodalom feloszlatása után, a megszűnt német birodalmi udvari kancellária diplomáciai és politikai iratai-