Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A tarcali királyi uradalmi és kincstári szőlő keletkezése / 248–277. o.

A TARCALI KIR. URAD. ÉS KINCSTÁRI SZŐLŐ KELETKEZÉSE 263 sőt azt meg is sürgette nála.

103 Végül 1753 szeptemberében megindult a pör gróf Sztáray Imre ellen,

104 ki a vevők közül a legnagyobb összeggel tartozott a kincstárnak. A hátralékoknak bírói úton való behajtását a magyar kamara utóbb is sürgette,

105 sőt mivel ez a kívánt eredményre nem vezetett, az adminisztráció tanácsosait két ízben is megfenyegette fizetésüknek zár alá vételével.

108 Bár a vételárak behajtása körül a magyar kamara úgyszólván minden eszközt felhasznált, azoknak teljes, késedelmi kamatokkal együtt való befizetése

107 még sokáig húzódott. Az előkelő vevők közül gróf Csáky Antal

108 és gróf Sztáray Imre

100 csak az 1760-as' évek elején egyenlítették ki tartozá103 U. o. 1753 jttl. D. 1, - aug. A. 9. 104 Neo-Reg. Processus No 362. 105 CS, Litt. cam. foson, irreg. 1756 nov. 26. 108 CH, Exp. cam. 1757 máj. A. 13. — CS, Litt. cam. Poson. irreg. 1758 szept. 4. 107 A kamara elvileg a késedelmi kamatok befizetését is követelte (CH, Exp. cam. 1752 dec. A. 11, — Ben. res. 1753 márc. 15. — CS, Litt, cam. Poson. irreg. 1753 márc. 20.), Lónyaynak (CS, Min. 1754 jún. 28. L és R) és Kelcznek (CH, Ben. res. 1753 márc. 15.) azonban elengedtetett. 108 CS, Litt. cam. Poson. irreg. 1760 nov. 24, —Min. 1763 szept. 22. A. tó» ^ vevők közül gróf Sztáray Imre adott legtöbb dolgot a kamarai igazgatásnak. Huszonegy évi szolgálatára hivatkozva már 1744 ben és 46 ban kegyajándékot kért, melynek alapjául az újhelyi Oremus szőlőt jelölte meg. Értesülvén, hogy a hegyaljai szőlők eladásra kerülnek, kérelmét 1748 ban megújította. (CH, Instantiae 1748. S.) Bár úgy az adminisztráció, mint a magyar kamara kedvező felterjesztést tett (CS, Min. 1748 aug. 20. C. — CH, 1748 dec. A. 21.), a királyi leirat kérelmével valamely lappangó királyi jog felfedésére utasította, egyben azonban megengedte, hogy neki az Oremus szőlő 12.000 frt. ért eladassék (CH, Ben. res. 1749 ápr. 27.). Sztárav, ki a leiratban biztosított jogához- ragaszkodott (CS, R. i. et i. 1749 jún. 27-ről Ternyei jelentése), 4000 frt.-ot készpénzben lefizetvén, a szőlőt birtokba vette (CS, R. i. et i. 1749 aug. 26 ról Ternyey jelentése, — Min. 1750 máj. 9: C). Ezenfelül 10.000 frt.-on még egy másik, a tokaji Bornemisza szőlőt, is vásárolt a kincstártól (CS, Min. 1750 márc. 10. T.). E vételtől azonban vissza akart lépni (CS, R. i. et i. 1750 jún. 17-ről Sztáray levele) és a szőlőt utóbb, csak akkor vette birtokba, midőn erre a kamara kényszerítette (CS, Litt. cam. Poson. irreg. 1750 aug. 21, — okt. 19. — Min. 1750 aug. 28. S, — nov. 10. D és T. — R. i. et i. 1750 nov. 13 ról Ternyey jelentése.). Kegyajándéka dolgában 1751-ben királyi kihallgatáson volt (CS, Min. 1751 márc. 30. C. melléklete), annak ügyében ugyanazon évben a magyar kamara — bár sikertelenül — előterjesztést tett (CH, Őrig. ref. 1751. no 130, — Exp. cam. 1751 aug. A. 20, — Ben. res. 1751 nov. 4.), míg azt végre 1754-ben mégis elnyerte (CH, Ben. res. 1751 febr. 17.) a Bornemisza szőlőre, bárcsak 4000 ,frt.-ban. A késedelmes fizetés miatt 1753 őszén pereltetett és el is marasztaltatott (Neo-Reg. Proc. No 362.), az ítélet végrehajtása azonban ismételten elhalasztatott (CS, Min. 1757 okt. 8. D, — dec. 10. F.). A végleges elszámolás csak 1763-ban történt meg (CS, Min. 1763 okt. ti. Cés P.).