Levéltári Közlemények, 1. (1923)
Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Holub József: Fejérpataky László (1857–1923) / 223–225. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 223 retni fogom benne a tudóst és művészt, az embert és jóbarátot, aki egyaránt kifogyhatatlan ismeretekben és alkotó képzeletben, s a ma inkább mint valaha szükséges türelemben és lankadatlan munkában, a jó és szép iránt való érdeklődésben, s ember- és ügyszeretetben. Együtt küzdöttünk az Országos Levéltár új épületéért, együtt állottunk annak alapjainál, s a háború viszontagságaitól még ma is akadályozott nehéz munkájánál. Ha volt sziszifuszi munka, amit néhány év óta végzünk, a mienk az, és nekem, aki mélyen sajnáltam az i őt utóbbi időkben munkájában is akadályozó betegeskedést, legforróbb vágyam volt, hogy együtt érjük meg az általa tervezett és szakszerűségében is csodálatra méltó épület végleges befejezését és ne csak ebben, hanem az 6 tiszta, kedves szerzői örömében is gyönyörködhessünk. A végzet másként akarta. Majd megkísértjük, kötelességünkhöz híven, nélküle, az ő tudása és tanácsa nélkül botorkálni tovább az akadályokkal teljes munkában. De mindig erősíteni fogja lelkünket az ő nemes példaadására való gondolás s az a meggyőződésünk, hogy Öt dicsérjük és Neki hódolunk, ha nagyszabású szép müvét az Ö tervei szerint a befejezéshez közelebb-közelebb juttatjuk. S a budai Várhegyen külső szépségében és belső alkotó szerveiben máris ott pompázó nagydíszü palota látásakor mindig áldva gondolunk életére és alkotásaira, amelyekkel halhatatlanná tette nevét a szép után áhítozó utókor hálás emlékezetében. Nagy művész, jó barát, munkás férfiú, nagyrabecsült társunk, barátunk Isten veled! k. Fejérpataky László -f* 1857-1923. Szomorú kötelesség adja kezünkbe a tollat, s mélyen megrendülve rójuk e sorokat, amelyek Fejérpataky László, a történeti segédtudományoknak közülünk oly váratlanul örökre elköltözött mestere emlékezetének vannak szentelve. Fájdalmas feladata ez fiatal folyóiratunknak, amely igazán elmondhatja: multis ille flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi! Fejérpataky Lászlóban ugyanis nemcsak azoknak a történeti disciplináknak tudós és fáradhatatlan művelőjét és lelkes tanárát vesztettük el, amelyek a levéltárakkal,
