Levéltári Közlemények, 1. (1923)

Levéltári Közlemények, 1. (1923) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Mályusz Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531–49 / 126–149. o.

132 DR. MÁLYÜSZ ELEMÉR melyen könnyebb az elütő, mint rokon-, vagy azonos színeket felismerni.

1 Egységessé a szétszórt leveleket Nádasdy személye teszi; mert a levelek legnagyobb része vagy neki szól, vagy környezete valamelyik tagjának. A függő viszonynál fogva, amely a Nádasdy familiárisai közé lépett birtokos nemeseket urukhoz fűzte, ezeknek magánlevelezése is, haláluk után a nádor birtokába került. Közlésünk bizonyos mértékben hozzájárul a levéltár ismertetéséhez is, amelynek anyaga a múlt század kilencvenes éveiben végbement rendezés alapján levélírók szerint abe-sorrendben van csoportosítva. Nincs a XVI. sz. közepén oly szerepet vivő egyéniség, akitől ne találnánk több-kevesebb Nádasdyhoz címzett levelet, s így az ezen korral foglalkozó kutató joggal folyamodhat mindjárt e levéltár anyagához, ha valamely, bármi tekintetben kiemelkedő férfiú életét akarja megismerni. Ennek a kutató munkának megkönnyítése céljából közléseink során minden levélírónál megjegyezzük azt is, hogy az illetőtől még hány levél van a levéltárban. Egyébként ha az érdeklődő gyorsan akar tájékozódást szerezni, hogy milyen sorsú emberek milyen ügyekben írtak Nádasdyhoz és egymáshoz, ajánljuk, lapozza át a „Magyar leveles tár" első kötetét. Szalay Ágoston gyűjteményének túlnyomó nagy része, igazán számba sem jövő elenyésző töredék leszámításával, a Nádasdy-levéltár anyagából került ki. Megjegyzendő, hogy a levelezéssel még korántsincs kimerítve az egész Nádasdy-levéltár. A nagyterjedelmű számadások és gazdasági iratok, amelyek külön fasciculusokban, időrendben vannak összerakva, nemcsak gazdaság-, hanem társadalom- és főleg közigazgatástörténeti szempontból is rendkívül értékesek, mivel a nádor magánuradalmából és az állami forrásokból befolyó jövedelmek és viszont kiadások som voltak szétválasztva. A számadásoknak 1550 előtti részében is sok magyarnyelvű emlék van, amelyekből az Oklevélszótár gyűjtői is merítettek, de mivel nyelvészeti szempontból nincsenek rendszeresen átdolgozva, nem tartjuk feleslegesnek ezekre is felhívni nyelvészeink figyelmét. 1 A levelek esztétikai vagy akárcsak stíltörténeti méltatása is messze esik célunktól. Ezt az elemzést a mohácsi vész előtti emlékeken dr. Lampérth Géza végezte el (A magyar levélírás kezdete. Századok. 1918. évf., 1. sk. 11.), akinek értekezését azért is meg kell említenünk, mert több levél, amelyekhez fejtegetései hozzákapcsolódnak, már az 1526 utáni korból származónak bizonyult.