A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

III. 1919-1944.

Az ujabb területváltozások azonban arra is igen alkalmasak voltak, hogy rájuk hivatkozva a választásokat még tovább halasszák, 4941-ben azután, mikor Magyarország is belépett a Szovjetunió elleni háborúba, törvényben nyiltan is kijelentették, hogy a választásokat a további intézkedésig most már bizonytalan időre elhalasztják. A törvény indokolása azonban már azt is megmondja, hogy «a kormány tervbevette a törvényhatóságok szervezetére is kiható és igy a törvényhatósági bizottságok összetételét is megváltoztató javaslatoknak az országgyűlés elé terjesztését, melynek törvényerőre emelkedéséig terjedő átmeneti időre a választások megtartása nem is lett volna okszerű*. A kormánynak e lépések megtételére már csak azért is szüksége volt, mert abban a mértékben, ahogy az ország egyre inkább a nyilt fasizmus felé sodródott, növekedett egyre nagyobbra a tömegek elkeseredése és gyűlölete az országot pusztulásba sodró rendszerrel szemben. Az adott körülmények között a kormánynak tehát már olyan fokú centralizációra volt szüksége, mely minden önkormányzat látszatát félretéve utolsó mentségként képes összefogni a belülről egyre inkább széthullani készülő erőszakszervezetet. Az uj közigazgatási «reform» első és egyben utolsó lépéseként ~ többre már nem volt idő - az 4942:22, tc, kimondja, hogy az eddig választás utján betöltendő összes vármegyei, városi és községi tisztviselői állást ezután kinevezéssel kell betölteni. Ettől kezdve tehát az alispántól az utolsó községi jegyzőig és írnokig mindenkit a belügyminiszter nevezett ki. A törvény ugyan további szabályozást igért: ezt az állapotot is ideiglenesnek jelenti ki, melyet legkésőbb 4947, december 34-ig meg kell változtatni. Ismervén azonban a centralizáció eddigi menetét, valószínű, hogy a következő lépés ezen állapot végleges törvényesítése lett volna. A felszabadulást tehát a magyar törvényhatósági közigazgatás ebben a gyakorlatban minimálisra csökkent önkormányzati Tormában érte meg, s bár a felszabadulás után néhány évig még fennállott a fejlődés megmutatta, hogy a népi demokratikus állam feladatainak megoldására ez a szervezeti forma még erősen demokratizált (virijizmus megszüntetése stb.) formájában sem alkalmas. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának kihirdetése után helyét méltán vették át a felszabadult nép hatalmának megfelelő szervek, a helyi tanácsok. r\