A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás. Összeáll. Vörös Károly. Bp. 1956. LOK 81 o. 1 ábra.

II. 1886-1919.

közvetlenül megtalálhatók az üzem irattárában, vagy a városi szervezetbe betagolva a városi irattárban, esetleg éppen valamelyik hivatali iratanyag részeként. 3. A törvényhatósági önkormányzat korlátozása A városi igazgatás - a bevezetésben vázolt okoknál fogva - ebben a korszakban is sokkal kevésbé volt céltáblája a centralizációs törvényeknek mint a vármegyei. I. A főispán jogköre a városi és vármegyei törvényhatóság esetében azonos volt. II. A városi törvényhatóságot azonban 1891-ben még nem fenyegette a közigazgatási hatáskörétől való megfosztás mint azt a vármegyénél a már emiitett 1891 : 33. tc. tervezte. Ugyanígy nem érintette a várost a vármegyei törvényhatóság pénzkezelési jogát sújtó említett erős 1902. évi korlátozás, s a korszakunkban végig nem avatkozott be a kormányzat a városi alkalmazottak fizetésének kérdésébe sem. (Igaz, hogy ezek fizetése mindvégig általában magasabb volt a vármegyei alkalmazottak még az 1904 évi fizetésemeléssel megnövelt illetményeinél is.) Főleg az 1912:58. tc. még további lehetőséget is nyújt arra. hogy a város *azon tisztviselők számára, kiket erre akár munkakörüknél, akár sikeres szolgálatuknál, akár szaktudásuknál fogva érdemesnek talál, a saját különleges viszonyainak megfelelő több fizetést állapithasson meg*. Ez a törvény szerint már azért is «teljesen jogosult*, mert «a városoknak gazdasági, ipari, stb. tevékenységük következtében nagy érdekeik fűződnek hozzá, hogy az egyes tiszti állások betöltésére kiváló szakembereket sikerüljön megnyerniök* a törvény tehát a városi tisztviselők fizetési viszonyainak szabályozásánál is elismeri a városok különleges helyzetét. Amellett nem igyekszik korlátozni a kormány a városi önkormányzatot a tisztviselők időnkénti újraválasztásának jogában sem. A városi alkalaizottak életfogytiglan történő választásának kérdését, a thj. városi önkormányzati közigazgatás államosítását ebben a korban nem vetik fel a kormány részéről. III. Ennek megfelelően nem kerül sor a városi törvényhatóság egyes ügyköreinek lemorzsolódására sem. Csupán korszakunk vége felé látunk erre irányuló tendenciát, azt is csupán egy könynyen megérthető vonatkozásban : a közbiztonsági szervezet vonalán, Az 1905-07 majd az 1912 évi események után u. i. nem véletlen, hogy a városfejlesztésről szóló, már idézett, 1912:58. tc. a városok számára 1913-45. közt juttatandó 18 millió korona államsegélyből összesen 6 milliót, 1916tól az évi 8 millióból 4 millió koronát a városi rendőrségek fejlesztésére fordíttat. A kormányzat felismeri a városokban összetomörült munkásság mozgalmainak erejét és veszélyes voltát A törvény itt már a városi rendőrségek államosításéra is célozgat: «az egységesen szervezett, azonos szellemben, céltudatosan irányított rendőrség mindenesetre több biztositékát nyújtja a belső rend szilárdságának, mint amennyit az autonómiának kellő ka&ponti vezetés és fegyelmezés híjával lévő, elszigetelt rendőri testületei a legjobb akarattal is nyújthatnak*. A közigazgatási bizottság szervezetileg e korban is teljesen ugy működik, mint a vármegyénél - ügykörei is ugyanazok - működésének tartalmi vizsgálata persze nyilván rámutat a város eltérő funkcióiból s szervezetéből következő eltérésekre. "-H- -H- -HA közigazgatás egyszerűsítésének első kísérlete A polgári kori magyar közigazgatás első évtizedei, mint láthattuk, kétségtelenül jelentős szervező* munka, a magyar közigazgatás polgári igényeknek megfelelő kiépítésének jegyében teltek el. Láttuk, hogy ez a fejlődés általános és ugyanakkor különlegesen a magyar fejlődésből származó okok következtében is erös Centralizációs törekvésekkel járt együtt. Ezeknek során egyrészt aránylag rövid idő alatt valóban létrejött a polgári állam igényeinek megfelelő sokrétű közigazgatási szerve32