Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)
Kapiller Imre: Zala vármegye főlevéltárnoka és a megyei levéltár vezetője (1939-1956)
irányának és gyűjtési körének megfelelő hazai országos közgyűjteménynél, külföldi nagyobb közgyűjteménynél, vág)' egyetemi intézetnél hasonló munkakörben legalább egy évig szolgálatot teljesített, és gyakorlati képességéről a Tanácstól (ez alatt a Nemzeti Múzeumban működő Tudományos Tanácsot kell érteni) bizonyítványt kapott. Ez alól a követelmény alól csupán néhány esetben mentesülhetett a pályázó; nevezetesen abban az esetben, ha az adott intézménynek már 1929. december 31. előtt is a dolgozója volt, továbbá az a személy, aki valamely közgyűjtemény létrehozása, gyarapítása és fejlesztése körül különös érdemeket szerzett, vagy egyébként érdemes tudományos munkásságot fejtett ki. Azonban azok is, akik e feltételeknek megfeleltek, csupán az államfőtől kaphatták meg az alaki képzettség hiánya alóli felmentést. A már idézett 1935-ös VKM rendelet a törvényhatósági közgyűjteményeknél lehetőséget adott arra, hogy a főispán ideiglenes minőségben kinevezhet olyan pályázót, aki ez utóbbi feltétellel (a Tanácstól nyert bizonyítvány) még nem rendelkezik, de az ideiglenes kinevezés időtartama maximum hét év lehet. Ez idő alatt meg kell szerezni a hiányzó bizonyítványt, ennek hiányában az ideiglenes alkalmazás megszűnik, és így új pályázatot kell kiírni.4 A beérkezett öt pályázatot az alispán a már többször idézett, és a Nemzeti Múzeumban működő Tanácshoz küldte előzetes véleményezésre. A Tanács rangsorolta a pályázókat, és első helyen Szabó Bélát javasolta kinevezni. E javaslatnak megfelelően járt el Teleki Béla, amikor — egyelőre ideiglenes jelleggel — őt nevezte ki Fára utódjául. Azért csupán ideiglenes jelleggel, mert Szabó Béla ugyan rendelkezett a kinevezéshez szükséges feltételek többségével (okleveles középiskolai tanár, akinek van levéltári kezelői szakvizsgája, sőt be tudta mutatni az 1937 októberében kelt jogi végbizonyítványt is), azonban hiányzott a tudományos állásra képesítő bizonyítvány. E bizonyítványt másfél év múlva, 1940. november 28-án, az Országos Levéltárban eltöltött eg)' éves gyakorlat, és a Nemzeti Múzeum Tanácsa előtt tett sikeres vizsga után nyújtotta be.5 Szabó Béla kinevezéséről hírt adott a Zalai Hírlap, illetve a Zalai Közlöny is. Az előbbi üdvözölte az új főlevéltárnok kinevezését: „Egész [eddigi] működéséből világosan kitűnik, hogy a levéltárosi pályát életpályának 4 Közszolgálati jogszabályok gyűjteménye III. Az állami és vármegyei közszolgálatra képesített kellékek. Bp., 1938. 29-30. p. (36. §.) 5 ZML Vármegyei alkalmazottak törzskönyvi lapjai. Szabó Béla törzskönyvi lapja. 116
