Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog

ságról a Tripartitum I. rész 123. címére hivatkozva a Directio methodicábrm is.3

A későrendi korszak meghatározó jogtudósa, Huszty István az utóbb számos kiadást megért jurisprudentia practica-ban Werbőczy fogalmi rendszere alapján vizsgálta a tutelát és ahhoz kapcsolódóan a gondnokság intézményét úgy, hogy ott is, ahol a jus civilére hivatkozva magyarázott, azt, okkal, Werbőczyvel összevetve tette, és emellett hivatkozta Gajust, és merített Kesius pandektajogi munkájából is.4 Más szerzők, mint Fleischhacker János az 1795-ben kiadott magánjogi munkájában, az Institutiones juris Hungária-ben, szintúgy a neves XIX. századi írók, csak a legnagyobbakat említve, a Huszty nyomdokain haladó nagy' klasszikus, Kelemen Imre az Institutiones juris Hungarici privati-bzn, Szlemenics Pál az Hlementa juris Hungarici civilis privati-b&n, Frank Ignác A körjga^ság törvénye magyarhonban című munkájában, ahogyan Huszty, néhány a jus civilére tett kitekintéssel, csak a Plármaskönyv, valamint a gyámságot érintő újabb szabályok, kiváltképp az 1655:24. törvénycikk és a 1715. évi reformtörvény magyarázatát tekintették feladatuknak. A Tripartitumot megelőző időszakra csak Kelemen utalt Zsigmond és I. Mátyás dekrétumaira hivatkozva,5 illetve Frank nyúlt vissza a „király által adott gyámpélda”-ként Fejér Codex diplomaticus-ának egyik forrását megjelölve/1 A régiek munkái, amik közül egyébiránt a gyámságra vonatkozóan érdemében a legtöbbet Huszty és Kelemen mondott, éppen ezért csak a későrendi korszak gyámsági jogának megismerése, kutatása szempontjából szolgálnak hasznos, tudományos szempontból értékelhető forrásokként.

Az első jogtörténeti munkák sem foglalkoztak mélyrehatóan a Werbőczyt megelőző korszak gyámsági jogával. A Timon Ákos munkásságával záruló „romantikus jogtörténetírás” is adós maradt a régebbi magyar gyámsági jog történetének feltárásával.

A magyar magánjogtörténet-tudomány' és kutatás új, „oknyomozó” korszakát Illés József (A magyar szerződési jog az Árpádkorban. 1901., Öröklés a női vagyonban az Árpádok korában. 1906.) nyitotta meg, és

5 M. Ioannes Kithonich de Koztanicza: Directio methodica processus judiciarii juris consuetudinarii I. Regni I lungariae. Lcutschoviae, MDCI., Cap. IX. Quaestio XXV. 320. p.

4 Stephanus I luszty: Jurisprudentia Practica seu Commentarius novus in jus I fungaricum. Budae, 1745. Lib. II. Tit. XXVII, 20., 21., 127-128. p.

5 Emeticus Kelemen: Institutiones juris privati. Budae, 1818. Lib. I. 407., 482. p.

6 Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1845. 182. p.

26