Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Előszó

ELŐSZÓ

Könyvünk a Zala Megyei Levéltár, illetve jogelődjei egykori vezetőinek és meghatározó levéltáros egyéniségeinek, a tudós-tanár Degré Alajosnak és Szabó Bélának kíván emléket állítani.

A Zalaegerszegen, 1909. május 16-án született — és ugyanitt 1984. április 10-én elhunyt — Degré Alajos a budapesti piarista gimnázium elvégzése után apja, Degré Miklós és nagyapja, a „márciusi ifjak” egyike, Degré Alajos példáját követve a jogi pályát választotta, és beiratkozott a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Az egyetem elvégzése után ösztöndíjasként egy évet Párizsban töltött. Jogtörténeti kutatásait Angyal Pál és Illés József szemináriumában kezdte, első munkája 1930-ban jelent meg Szegedi Jánosról, az egyetem első jogtörténészéről. 1937-től 1944 októberéig az Igazságügyminisztérium magánjogi osztályán dolgozott; 1941 és 1944 között a székely szombatosok ügyének miniszteri biztosa volt. A második világháború idején több ízben behívták katonának. A háború végén fogságba esett, s csak 1947-ben térhetett haza. Rövid ideig ismét az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, majd a pécsi tudományegyetem jogi karán előbb tanársegéd, azután adjunktus lett. Az oktatómunka mellett tovább folytatta kutatásait, és 1955-ben kandidátusi fokozatot nyert. Az 1956-os forradalom után eltávolították a pécsi egyetemről. 1957-ben a szolnoki levéltárban, majd 1958-tól 1960-ig a Zalaegerszegi Állami Levéltárban volt beosztott levéltáros. 1960-tól 1973-ig a megyei levéltár igazgatójaként, 1977-ig, nyugdíjazásáig pedig főlevéltárosként dolgozott. 1973- tól haláláig szerkesztette a Zala Megyei Levéltár kiadásában megjelenő „Zalai Gyűjtemény” c. kiadványsorozatot. Az 1970-es évek második felétől ismét tanított Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol 1982-ben egyetemi tanári címet kapott.

Másik neves levéltáros elődünk, Zala vármegye utolsó főlevéltárnoka, Szabó Béla 1905. szeptember 30-án, a Szatmár megyei Szamosszegen született. A debreceni egyetem latin-történelem szakát elvégezve 1929-től tíz éven át a debreceni Városi Levéltárban dolgozott, majd 1939-ben pályázat útján lett Zala vármegye főlevéltárnoka. A második világháború alatt megvédte a pusztulástól a vármegye levéltárát, a háború után és az 1950-es évek elején pedig igyekezett megmenteni és begyűjteni a Zala me7