Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)
Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog
és a letételkori számadásnak a rendezését.30 Végül, harmadik újításként, Werbőczynek a gyámügyek hatósági ellátására vonatkozó megoldását jelölte meg Degré.31 A Hármaskönyv gyámsági jogának elemzői közül Degré volt az, akinek az előzmények alapos ismeretében, a gyámsági jog egyes intézményei megjelenésének nyomon követése révén sikerült a Werbőczyt motiváló köznemesi politikai törekvések kitapintása mellett azokat a reformáló kodifikátori szándékokat is kiemelni, amelyek a gyámsági jog anyagának megszerkesztésben szerepet játszottak. De ez az analízise több is, mint a Werbőczy által megformált gyám sági jog intézményi ismérveinek és sajátosságainak kimutatása. Degré arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy felhívja a figyelmet azokra a Werbőczy jogászi felkészültségét dicsérő „technikai” megoldásokra, amelyekkel a római jogból kölcsönzött tételeket szőtte bele munkájába. Érdemes odafigyelni a Hármaskönyv szerkesztési sajátosságainak, intézményeinek elemzését végzőknek arra is, hogy Degré a római jogi hatásokat vizsgálva nem foglalkozott Werbőczy gyámságfogalmának meghatározásával, jóllehet az nyilvánvaló rokonságot mutat a justinianusi Institutiókban rögzítettel, mert felismerte, hogy Werbőczy, mint több más esetben, csak „dísznek” szánta a definíciót, a hangsúly ugyanis nem azon volt, hanem azokon a római jogból eredő megoldásokon, amelyek a magyar szokásjog által kitermelt gyámsági jogba vegyítve adták meg az egyes intézmények gerincét. Degré felfogását osztva és követve, teljesen nyilvánvaló, hogy Werbőczy, aki a Prológusban merészen nyúlt az „idegen joghoz”, valamilyen jus civile alapján készült summái, collection, a Decretum Gratianit, talán közvetlenül az Institutiones valamelyik változatát is felhasználva, nagyon körültekintő volt a merítésben a részek anyagánál. Werbőczy elsődleges célja tulajdonképpen annak igazolása volt, hogy Magyarországon egyféle nemesség létezik, hogy a főpapok, főurak és nemesek, néhány az előbbieket illető különös előjogot nem számítva, mindannyian egy szokásjogon élnek. Ezért a Hármaskönyv elfogadtatása szempontjából nem annak volt jelentősége, hogy miként vélekedett az igazságról, jogról, annak felosztásáról vagy általában a jogforrásokról, hanem sokkal inkább annak, hogy a nemesség politikai törekvéseire figyelemmel elvégzett összegzés megfeleljen a magyar szokásjog elveinek. 30 Degré Alajos: A magyar gyámsági jog 14. p. 31 Degré Alajos: A magyar gyámsági jog 14., 16. p. 38
