Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog

„éspedig sperpete/’ segítője, munkatársa vag}' lektora, aki nem lehetett más, mint a bizalmas barát, Kamerinói János (Johannes Camers) minorita szerzetes, már csak az oknál fogva is, hogy ő „pengett dicséretéé’ először külföldön a Triparritumról.19 20 21 Gábor Gyulához hasonlóan a Hármaskönyv forrásaival foglalkozó szerzők, mint ahogy a Schillert álláspontjában megvédelmező Timon Ákos, azután Illés József és Csekey István a Summa használatának kérdését nagy hangsúllyal a Tripartitum első szerkezeti egységével kapcsolatosan értékelték, vitatták.2" A múlt század 30-as, 40-es éveire a Summa körüli polémiák nyugvópontra jutottak, és szerepét illetően az a tudományos álláspont vált általánosan elfogadottá, amit Illés összegzett: „Lehetséges, hogy Werbőczy és a bécsújhelyi író ugyanabból a római jogi köpös forrásból merítettek és innét spármapnak némi spövegepési hasonlatosságok, lehetséges, hogy Werbőczy más íróknak a Summáját haspnálta, sőt lehetséges és bizonyítható is, hogy biponyos tételeket kötetlenül ap Istitutiókból a Digestákból vetf’.2X

A Prológusnak jogtörténeti szempontból a részekhez képest azonban elenyésző, ahogy Gábor Gyula találóan megjegyezte, „legfeljebb irodalomtörténeti’ jelentősége van.22 A Hármaskönyv elsődleges fontosságú elemeit vizsgálva az I. rész 51., 52., 53., 56., 112., 122., 123., a II. részben a 7., 12., 13., végül a III. rész 21., 22. titulusaival párosíthatok a Summában előforduló szövegrészek, így, ha használta is Werbőczy a Summa valamely korabeli átiratát, az a munka zömének megszerkesztésében alig játszott szerepet. Ezek után annak, hogy a Tripartitum gyámsági joga kapcsán Degré is elővette a Summát, az a magyarázata, hogy az I. rész 112., 122., 123. címei éppen ama kevesek közé tartoznak, amik kapcsolatba hozhatók a Summával, és annak ellenére, hogy mint egykori Illés tanítvány, mestere imént idézett felfogását vallotta, éppen a korábbi viták hatására reflektorfénybe került, a szövegazonosságok okán a Tripartitum állandó kísérőjévé vált Summát nem hagyhatta említés nélkül.

A gyámságnak az Institutiones, a Summa legum és a Tripartitum által rögzített meghatározásait összeverne szembeötlő a hasonlóság. Igaz, míg a

» Schiller Bódog 108. p.

20 Schiller Bódog 111-112. p., Illés József 1930. 225-233. p., Illés József: Werbőczy és a 1 lármaskönyv. (Magyar Jogászegylet Könyvtára). Budapest, 1942. 12-13. p., Csekey István: Werbőczy és a magyar alkotmányjog. In: Universitas Francisco-Josephina Kolozsvár. Acta J uridico-Politica 2. Werbőczy István. Kolozsvár, 1942. 62-63. p.

21 Illés József 1930. 231-232. p.

22 Schiller Bódog 98. p.

34