Molnár András (szerk.): Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)
Mezey Barna: Degré Alajos, az egyetemi tanár
A kutatási módszerről vallott nézeteire elejtett megjegvzéseiből, bírálataiba foglalt lakonikus mondataiból, de leginkább kutatási tevékenységéből következtethetünk. A feudális magánjog (ezen belül is a jobbágyi vagyonjog) feldolgozására irányuló, s a zalaegerszegi években kiformálódó kutatási cél hiheteden munkaprogramot feltételezett: az egyesjogesetek tízezreinek jeldolgozásából akarta levonni a következtetéseket a magánjog fejlődéstörténed törvényszerűségeire vonatkozóan.29 30 31 Ez a törekvése összecseng az eckharti műhelyben tanultakkal: a jogtörténeti stúdiumok alapja csak az okleveles anyag lehet. Hiszen a jogalkotói akarat nem a valódi jog tükre, csupán a politikai artikulációnak. A törvény és oklevél viszonya pontosan ugyanaz, mint a jogi program és a kialakult jogtételé. A program a középkor dekrétumából, a valódi jog az okleveles anyagból ismerhető meg.3i) így azután gyakorlatvezetői koncepciójának középpontjában is a forrásolvasás állott. A gyakorlatok célja szerinte nem az, hogy a folyamatos tanulást ellenőrizze az oktató, hanem a tematikákból kimaradt kérdések taglalása, illetve hogy „a hallgatókat a jogforrásokkal és a jogtörténet kútfőivel megismertessem, őket jogtörténeti könyvek olvasásához szoktassam, és agok felett világos kritika gyakorlására bírjam” A A pozitivista Illés Józseftől hozta magával a gondos anyaggyűjtés, a kritikai hagyományok megbecsülésének, a források tiszteletének programját. A szellemtörténet fiatal csapatában zászlót bontó32 Eckhart Ferenctől pedig „a problémák meglátását, a változások okainak kutatását, és azt, hogy az életet, a gyakorlatot vizsgáljam, ha írott jogszabály is volt, ayt kutassam, érvényesült-e a gyakorlatban, és milyen értelmet adott neki a gyakorlat’,33 A kritikai módszertan gyakoroltatásának indoklásával csempészte be Degré Alajos a legkiválóbb, századfordulós vagy két háború között született jogtörténettudományi munkákat a tananyagba. így Hajnik Imre kiváló perjogtörténetét, Ember Győző újkori közigazgatás-történetét, Kovács Gyula és Roszner Ervin házassági jogi munkáit, Murarik Antal ősiséget elemző rész 2.4. pontjáról és a Hoithy-kori rész 2-4. pontjáról. 1976. november 24. Gépirat. ELTE MÁT Kézirattár. 29 Máthé Gábor 1995. 12. p. 30 Vő. Mezey Barna: Utószó. In: Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 2000. 416. p. 31 PTE AJK jkv. 1951. június 6. 5. napirendi pont. 32 Eckhart Ferenc: Jog- és alkotmánytörténet. In: A magyar történetírás új útjai. (Szerk. ITóman Bálint) Budapest, 1931. (2. kiadás: 1932.) 269-271. p. 33 Degré Alajos: A magyar jogtörténetírás a Horthy-korban. In: A Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának Közleményei 1969. 1-2. sz. 98. p. 18