Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Takáts Endre (1907-1984)
tói és a nemesi ügyek intézésétől kezdve mindenféle szakügyekkel foglalkozott; később pedig a Levéltár egyes osztályait vezette. Gyakran bízták rá a heraldika és genealógia, közjog, helytörténet és levéltári szak körében felmerülő jelentősebb kérdések tanulmányozását, s e nemű jelentéseit is mindig kiváló tudás, eredeti felfogás és gondos mérlegelés jellemezte. A községi és egyéb helynevek ügyének törvényen alapuló rendezésével kapcsolatban különösen a községi pecsétek ügyét gondozta, s erre vonatkozólag az Országos Levéltár részére nagybecsű gyűjteményt állított össze; velem együtt dolgozott ki tervezetet a mohácsi vész előtti országos levéltári, közel 40.000 oklevél szakszerű regesztázására nézve; s részt vett az Országos Levéltár új palotájába leendő átköltözésnél szükségesnek mutatkozó előleges mintaállványozás előkészítő munkálataiban is. 1917-ben, hivatali szolgálati ideje eltelvén, velem együtt - aki bár szolgálati időre nézve fiatalabb, 1912 óta hivatalfőnöke voltam - őt is számfelett helyezték, és állásunkat másokkal töltötték be; az 1919 elején, a nagy felfordulás közepette az Országos Levéltárban is végbement ún. státus-rendezés alkalmával pedig, az ekkor már nem annyira hivatalfőnök, mint inkább a levéltári „konvent” és bizalmi férfiak hatása alatt álló személyzet mindkettőnket nyugdíjazásra ítélt. Az én nyugdíjaztatásomat az akkori miniszter megtagadta, Tagányiért azonban - az úgyszólván csak egy 24 óra alatt végbement lebonyolításnál - csak azt vihettem ki, hogy egy fokkal magasabb rangosztályban nyugdíjaztatott. Ez az esemény azonban őt mégis érzékenyen érintette. Valóban mást érdemelt; sajnos, akkor még nem lehetett, mint ma lehetne, a Gyűjtemény-egyetemre vonatkozólag fennálló, a tudományos tisztviselőkre nézve annyira kedvező törvényre hivatkozni. Most már örökre elvesztettük; de a magyar történettudomány és segédtudományai, melyeket oly nagy sikerrel művelt, a tudományos társulatok és intézetek, melyekben egy életen át dolgozott, főleg pedig saját értékes alkotásai meg fogják őrizni emlékezetét. Csánki Dezső LK, 1924.1-4. sz. 205-208. p. Takáts Endre (1907-1984) Csanád megyében, Apátfalván született 1907. július 27-én, és ott nyert végső pihenést vándorútja végén, szülei közelében, 1984. szeptember 28-án. Lélekben sokan álltunk sírja körül, mindazok, akik kiváló emberi tulajdonságaiért becsültük és szerettük. Négy évtizedes levéltárvezetői munkássága során a jó levéltáros hivatástudatával segített sok-sok kutatót forrásanyaggal, megismertette és megszerettette velük a levéltári kutatás tudományos módszereit. Soproni tevékenysége során, az 1950-es évek első felében több mint ötszáz iratfolyóméter történeti értékű iratanyagot gyűjtött be, illetve mentett meg az utókornak. Később ugyanazt tette Veszprémben is. A levéltári hivatás lényegének elsődlegesen az iratanyagnak a tudományos kutatómunka számára való hozzáférhetővé tételét tekintette. Ezért kollégáitól eltérően, aránylag keveset publikált. Munkái azonban időt állóak. Doktori értekezését a lefejezett Nádasdy Ferenc fiának, Nádasdy László Csanádi püspöknek (1662-1729) életéről írta. A községi monográfiaírás mintájául szolgál Várnai Tamással közösen készített tanulmánya Balatonbozsokról. A „Honvédorvos” című folyóiratban négy munkája jelent meg társszerzőként testvérével Dr. Takáts Lászlóval, a Honvéd-kórház ny. parancsnokával, kandidátussal. Tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. Cikkei jelentek meg a Soproni Szemlében, a Levéltári Közleményekben, a Veszprémi Naplóban. Takáts Endre fordításában és előszavával a közeli jövőben jelenik meg a veszprémi levéltár kiadványaként 370
