Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Komoróczy György (1909-1981)
Komoróczy György (1909-1981) Komoróczy Györgyöt 1928. szeptember elején ismertem meg, amikor az Eötvös Kollégiumba bevonult, és velem együtt egy négytagú, történész egyetemi hallgatókból álló „család”-ba osztották, amelyben ketten voltunk első éves „gólyák”. Nyomtatott névjegyén kettős nemesi előnév volt olvasható, amelyet az ilyen címekkel szemben allergiás kollégista közösség azonnal „gólyafalvi és daruházi”-ra módosított. Komoróczy egyéniségében egyébként nyoma sem volt valamilyen gentry magatartásnak, amivel imponálni a kollégistáknak úgysem tudott volna. Annál inkább szorgalmával és tudásával. A budapesti református gimnáziumban érettségizett, amelynek jó hírét azzal gyarapította, hogy a középiskolai tanulmányi versenyben évfolyamában történelemből első lett. Egyetemi évei alatt szorgalmával és tudásával társait és tanárait egyaránt elkápráztatta. Történész akart lenni, és ezt az elhatározását szilárd következetességgel meg is valósította. Mint történész került kapcsolatba a levéltárakkal, lett belőle egyben levéltáros is. Kollégiumbeli évfolyamtársai közül rajta kívül még kettőnek az életútja alakult hasonlóan, Sinkovics Istvánnak és e sorok írójának. Az egyetemen Domanovszky Sándor tanítványa lett, nála doktorált gazdaságtörténeti témából, 1932-ben. Az egyetemi évek után azonnal megházasodott, 2 éves lengyelországi ösztöndíjat kapott. Hazatérve, 1934-ben velem egyidőben lett foglalkoztatott diplomás és kapott beosztást az Országos Levéltárban. Kinevezésére csak 1938-ban került sor. 1940-ben Abaúj-Toma vármegye főlevéltárosává nevezték ki. A világháború után hadifogságból hazatérve, egy ideig még ebben a beosztásban szolgált, majd Hajdú-Bihar vármegye levéltárába került, annak vezetője lett, s e tisztségből vonult nyugállományba. Mint említettem, elsősorban történész, közelebbről gazdaságtörténész volt. Doktori disszertációja Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodásáról 1932-ben jelent meg. Lengyelországi ösztöndíjas éveinek gyümölcse Borkivitelünk észak felé címen 1944-ben került kiadásra. Legjelentősebb gazdaságtörténeti művének ez tekinthető. 1932 és 1944 között más kereskedelem-történeti munkái is készültek: A kereskedelem és ipar Szent István korában (1938), A magyar kereskedelem története (1942), A magyar kereskedőosztály kialakulása (1944). Mellékesen, a Magyar Szemle egyik sorozatában 1937- ben A mai Lengyelország címen is megjelent egy kisebb kötete, ugyancsak 1937-ben Fejér vármegye XVIII. századi katonaügyéről is publikált tanulmányt. Történészi működésének második nagy korszaka már debreceni levéltárosi idejére esett, s a helytörténetírás nyomta rá bélyegét. Elsősorban Debrecen múltja foglalkoztatta. Ilyen tárgyú művei: Debrecen története a felszabadulásig (1955), A 600 éves Debrecen (szerk. 1961), A kertgazdaság fejlődése Debrecenben (é. n.). Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1548-49 (ford. 1981), Hajdú-Bihar megye más városai is érdekelték: Hajdúszoboszló város igazgatása 1720-1848 (é. n.). Hajdúdorog története (szerk. 1970), Tanulmányok Sarkad múltjából (szerk. 1971), az egész megye is: A Tanácsköztársaság Hajdú-Bihar-ban (Forrásközlés, 1959). Módszertani útmutatást is írt a helytörténet művelői részére: Szülőföldünk történeti iratai (1962). Noha levéltárosi jellegű kérdéseket is felvetett (A fondképzés néhány tapasztalata Debrecen város feudális kori iratai alapján, 1959), alapjában véve mindig történész maradt, s mint ilyen ért el maradandó irodalmi eredményeket. Levéltárosi tevékenységének eredményei kevésbé látványosak, a gondjára bízott anyag állapota tanúskodik róluk. Hiányos lenne e megemlékezés, ha Komoróczy György emberi erényeiről nem szólna. Munkatársaival szeretettel 205
