Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
BEVEZETŐ
Ember Győző ezzel a megállapítással illette barátjának, Komoróczy Györgynek szakmai tevékenységét. De volt a kérdésnek dialektikus szemlélete is: „A történész vagy levéltáros ” kérdést egyszerűen megoldotta: levéltárosi és történeti munkákat egyaránt írt. ’’(Sipos Antalné Sárközi Zoltánról.) Történész vagy levéltáros? Olyan dilemma ez, amely láthatólag az érintettek halálával sem zárult le, és valószínűleg soha sem tud nyugvópontra jutni. Kimeríthetetlen információs anyaggal, anekdotákkal, életképekkel, vidám történetekkel, a háborús és forradalmi időkben való helytállással, heroikus bátorsággal véghezvitt tettek sorával, és nem egyszer tragédiákkal ismerkedhetünk meg a nekrológok olvasása közben. Bár korántsem teljes, mégsem egyoldalú ez az emlékezésgyűjtemény, nemcsak akadémikusok, professzorok és monográfiákat publikáló neves tudósok portréi rajzolódnak meg itt. Megtalálhatjuk benne a kutatókat példás türelemmel kiszolgáló levéltárost, a világújdonságot először alkalmazó restaurátort, a mindennapi gondok között is vidáman helytálló portást, gépírónőt, hivatalsegédet is. Benne van az egész szakma. Az anyaggyűjtést 2011. év december 31-én lezártuk. A szerkesztőségek jóindulatú segítsége révén azonban, a kötetbe bekerülhettek az időközben elhalálozott Herczeg Mihály (LSZ, 2011. 4. sz.), G. Vass István (LK, 2011. 2. sz.) és Horváth Zoltán (LSZ, 2012. 1. sz.) kollégáinkról szóló, még nyomdában lévő folyóiratszámokban közölt megemlékezések is. Az írásokat az elhunytak neve szerint, ábécérendben közöltük. Ha ugyanarról a személyről több méltatás íródott, akkor elsőként a Levéltári Közleményekben megjelentet soroltuk be. Ilyen esetben a második írás előtt az elhunyt nevét II jellel helyettesítettük. A folyóiratok Baraczka Istvánné, Benczédi László, Fraknói Vilmos, Kulifay András, Mayer Béla, Pecz Samu és Soós Imre esetében a temetési búcsúbeszédet adták közre. A Levéltári Közlemények szerkesztőbizottsága Ember Győző halálakor a simái elhangzott gyászbeszéd mellett Benda Kálmánnak a Magyar Tudomány c. folyóiratban napvilágot látott búcsúztatóját jelentette meg. Boross Gyula, Csákabonyi Kálmán, Fára József, Kálniczky László, Párdányi Miklós esetében a két folyóirat teljesen azonos szövegeit csak egyszer közöltük. A közreadott anyagokon a legritkább esetben - helyesírási hiba, értelemzavaró betű-, igekötő-, vagy szóhiány esetén - végeztünk korrekciót. Változatás nélkül hagytuk az elhunytak műveit felsoroló bibliográfiai hivatkozásokat is, ezek pontosságát nem ellenőriztük. Az eredetileg név helyett monogrammal szignált megemlékezések után, a bibliográfiák, illetőleg a folyóiratok repertóriumi adatait felhasználva, kiírtuk a szerzők nevét, ha az eredeti közlés végén szignó nem szerepelt, azt N. N.-nel jelöltük. A kötethez személynévmutatót készítettünk. A nevek után a kövér számok a nekrológok teljes terjedelmét mutatják. Az aláhúzás a szerzőséget jelenti. Szükségesnek látszott a szövegekben szereplő, napjainkban már ritkán használt, vagy nem értelmezhető rövidítések, mozaikszók, egyedileg használt jelölések feloldása. Ennek elkészítését Mayer Lászlónak ezúton is köszönöm. Befejezésül köszönetét kell mondanom többi segítőimnek, mindazoknak, akik a könyv elkészítését az ötlet megszületésétől fogva támogatták. Mindenek előtt Csurgai Horváth Józsefnek, a kötet jelen formában történő megjelenéséért, lektoromnak, Katona Csabának hasznos tanácsaiért, Molnár Gyöngyinek a mutatózásért, valamint Németh Józsefnek a szöveg nyomdai előkészítéséért. Feiszt György 14
