Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Dzubay Lászlóné (1927-1987)
Már a következő évben, mint díjas gyakornok letette a levéltári szakvizsgát is. „Igen eszes, tanult, szorgalmas, pontos tisztviselő, ki - bár még csak gyakornok - legnagyobb megelégedésemre már egy levéltári osztályt vezet” jellemezte Pauler Gyula a hivatali pályájának kezdetén álló Dőryt. Gyorsan emelkedett pályáján: 1912-ben országos allevéltárnok, 1917-ben országos levéltárnok, 1919-ben országos főlevéltárnok, 1922-ben országos levéltári igazgató. 1932-ben Csánki Dezsőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának nyugalombavonulása után két évig vezette a Magyar Országos Levéltárat, a főigazgatói kinevezést azonban el nem nyerve vonult 1934-ben nyugalomba. Tudományos érdeklődése elsősorban a magyar jogtörténet, különösen a magyar közjog története felé fordult. Ebben a tárgykörben különösen azok az elsősorban közjogi tárgyú problémákra vonatkozó szakvéleményei értékesek, melyeket - mivel a Magyar Országos Levéltár egyik feladata az, hogy a kormány kérésére, a profiljába tartozó problémákra nézve szakvéleményeket adjon - a Magyar Országos Levéltár előadóívein készített. A jog- és közigazgatástörténet, továbbá családtörténet és a nyelvtudomány körébe vágó kisebb cikkei, valamint tanulmányszámba menő bírálatai a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, Századok, Turul, Magyar Nyelv, Katolikus Szemle stb. hasábjain jelentek meg. Egy nagyobb tanulmányban, a vonatkozó teljes levéltári anyag felhasználásával bírálta meg Mikszáth „Különös házasság”-ának romantikus beállításait, túlzásait és tényszerű tévedéseit. (A regényben szereplő Dőry család ui. az ő családja volt.) Legnagyobbnak szánt tudományos vállalkozását, a magyar törvények 1526-ig terjedő teljes, a különböző könyv- és levéltárakban őrzött okleveles anyagból összeállítandó gyűjteményének elkészítését azonban már nem fejezhette be. Jóllehet az eredeti vagy átírásban megmaradt törvények szövegeinek összegyűjtésével, szövegkritikai feldolgozásával még életének utolsó éveiben is (egy ideig az Akadémia által is támogatva) foglalkozott, e munka befejezése az utódokra maradt. Dőry azok közé a tudósok közé tartozott, akikről nem alkothatunk teljes képet, ha csak tudományos munkásságukat vizsgáljuk. Nagy tudása csak részben jelentkezett publikációkban, de ismerősnek és ismeretlennek egyaránt készséggel rendelkezésre állt, felvilágosítással, segítséggel. Zombán, 1960. február 15-én hunyt el, haláláról csak újságokban közzétett pár szavas gyászjelentésből értesültünk. Emlékét kegyelettel őrizzük. Bottló Béla LK, 1961. 272-273. p. Dzubay Lászlóné (1927-1987) 1987. október 15-én, 60. születésnapján Dzubay Lászlóné levéltári kezelő, nyugdíjas kollégánk a Károlyi családi levéltárban végezte a kutatószolgálat teendőit, mint évek óta minden csütörtöki napon. Akkor nem gondoltuk, hogy utoljára. A következő nap estéjét már nem érte meg. 1927-ben Budapesten született. 1950 tavaszán lépett először levéltári szolgálatba. Három évig dolgozott iratrestaurátorként, segédkezett az Országos Levéltárba akkoriban tömegével beszállított sérült, pusztult iratok mentésében. 1953-ban, hogy kislányát gondozhassa, kilépett a levéltárból és 1962-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal másutt vállalt munkát. 1962 júniusától újra az Országos Levéltárban alkalmazták, ahol folyamatosan 21 éven át dolgozott a családi levéltárak anyagának kezelőjeként. Része volt a felszabadulás után újonnan bekerült levéltárak rendezésének nagyarányú munkáiban, a megerőltető fizikai munkákból 90
