Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
NEKROLÓGOK - Lakatos Ernő (1916-2001)
íróját a TMB a történelemtudomány doktorává nyilvánította. Végre 1957-ben - tavaszkor - állandó álláshoz jutott: egyik korábbi hallgatójának közreműködésével a Budapesti Történeti Múzeum tisztviselője lett, majd utóbb a középkori osztály vezetője és főigazgató-helyettes. Amikor az ELTE-n újból megindult a levéltárosok képzése, 1960-tól ő lett a Történeti Segédtudományok Tanszékén az oklevéltan, pecséttan, heraldika és a kortan előadója. A mostani levéltárosok középső nemzedékéhez tartozó tanítványok sokaságát nevelte fel. Ekként jóvátették régi sérelmét, a címzetes rk. tanárság elvételét, és címzetes professzorrá nevezték ki. Múzeumi tevékenysége, amelyet 1971. évi nyugdíjazásáig folytatott, kutatásainak új területét is megnyitotta: munkálkodni kezdett a várostörténetben is, példaadó tanulmányokat és oklevéltárat téve közzé Budapest történetéből. Egyetemi előadásait 1981-ben hagyta abba. Tanítványai és tisztelői 1984-ben nyújtották át neki a Magyar Herald I. kötetét, amely tiszteletére egyetemi oktató tevékenységének fél évszázados jubileumán jelent meg, Kállay István szerkesztésében. 1987-1988-ban alapvető forráskiadványt adott a történészek kezébe, Budapest történetének okleveles emlékei III. kötetét (1382-1439). 1989-ben helyreállították akadémiai levelező tagságát, majd rendes taggá választották. Rendjének haláláig minden körülmények közt hű fia és áldozatos anyagi támogatója volt. Temetési szertartását a jászóvári prelátus végezte a gödöllői városi temetőben. E sorok írói teljesíteni kívánva professzoruk ama többször is nyilvánított akaratát, hogy temetésén semmiféle búcsúbeszéd ne hangozzék el, itt szeretnének drága halottjuktól búcsút venni. Atyánk és mesterünk, pihenj békében! Szeretettel és türelemmel álltái tanítványaid mellé és emberségeddel emberi tartásra, a tudományban pedig a források teljes felkutatására és valósághű interpretálására tanítottál. Köszönjük! Atyánk, akit Isten védő tekintete őrzött, Isten áldása legyen Veled immár nem evilági utadon. Ave atque vale! Gerics József - Ladányi Erzsébet LSZ, 1992. 2. sz. 109-110. p. Lakatos Ernő (1916-2001) A Tolna megyei Tevelen született 1916. április 8-án. Hadiárvaként nevelkedett. Vízimolnár édesapját elvitte a háború, 1918-ban halt meg olasz hadifogságban. A háborúból neki másodszor is kijutott, 1942 őszén vonult be katonai szolgálatra, 1945 tavaszán hadifogságba esett, onnan csak 1947 decemberében szabadult. 1948-ban nősült meg, feleségével együtt három gyermeket nevelt fel. Szekszárdon érettségizett 1935-ben. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, történelem-földrajz szakos tanári oklevelét 1940-ben kapta meg. Az Eötvös Kollégium tagja volt. Professzoránál, Szekfű Gyulánál 1942-ben doktorált kitűnő eredménnyel. Disszertációja ma is haszonnal forgatható, az a 19. század második felében élő magyar politikai vezető réteg társadalmi megoszlásáról szól. Egyeteme történeti intézetének díjtalan gyakornokaként 1940. december 1-én kezdődött közszolgálati pályája. Innen a Fővárosi Levéltárhoz került át napidíjas hivatalnoknak, rövidesen itt lett havidíjas alkalmazott, majd levéltári gyakornok, segédlevéltáros, végül levéltáros, tudományos kutató. A Levéltárak Országos Központja 1952. július 1-vel helyezte át a Pest Megyei Levéltárhoz (illetve annak jogelődjéhez), itt lett 1957-ben az intézmény igazgatója, innen ment eredményes és megbecsült 40 évi folyamatos levéltári, azon belül 25 évi igazgatói szolgálat után 1981. december 15-én nyugdíjba. Kevesen mondhatják el magukról azt, ami 240
