Berényiné Kovács Gyöngyi: A levelesládától a „leveles tárházig”. Tanulmányok Pest megye múltjából IV. - Pest Megye Múltjából 15. (Budapest, 2012) 43-67.
Berényiné Kovács Gyöngyi A LEVELESLÁDÁTÓL A „LEVELES TÁRHÁZIG” A megyék levéltárai a helyi közigazgatástól elválaszthatatlanul, az ott képződő köziratok őrzésére jöttek létre. Ezt a különös szimbiózist szeretném tanulmányomban bemutatni Pest-Pilis-Solt vármegye példáján keresztül. A választást alátámasztja, hogy a „leveles-tárház" mintaszerű rendezése, segédletekkel való ellátása méltán tette híressé a kortársak körében is Bállá Gábort, a megye levéltárnokát. Szorgalmas és fáradhatatlan munkájának eredményét dicséri a „vezérmegye” egész feudális levéltárának felépítése. Az ő javaslata alapján szabályozta a Hétszemélyes Tábla a bírósági iratok lajstromozását, az általa felállított levéltári rendszert pedig más megyékben is szívesen alkalmazták. A levéltáros tisztség kialakulása A jegyzői tisztség az 1550. évi 62. tc-ben jelent meg. A 16. század végétől a jegyzők (nótárius) feladata volt a hivatali ügyintézés, a megyegyűlési jegyzőkönyvek vezetése és a megye iratainak őrzése. O adta ki a megye hivatalos pecsétjével hitelesített „ bizonyítóerejű" iratokat. A 16. század utolsó évtizedeitől rendszeresen választott tisztviselővé vált, hivatalba lépésekor pedig jelképesen átvette a levéltár kulcsát és az iratokat tartalmazó utazó ládákat is.1 A megye távolabbi részein tartott közgyűlésekre a jegyző lóháton, illetve kocsin vitte magával a bemutatandó iratokat. Ezért ezt a korszakot az „utazó levéltárak" korának is nevezhetjük. A korszak végétől kötelezték a jegyzőket, hogy hivatali idejük letelte után utódaiknak adják át a náluk lévő dokumentumokat,2 ugyanis a közgyűlések közötti időszakokban a megye hivatalos iratait saját udvarházukban őrizték. A megyei levéltárak tényleges megszervezését az 1723. évi 73. te. rendelte el, mely kötelezővé tette az állandó székház építését a megyegyülések, törvényszékek megtartása, a rabok elhelyezése és a megye iratainak őrzése céljából. A hazai jogalkotás történetében először iktatták törvénybe, hogy a megyei bíráskodásban és igazgatásban keletkezett iratokat évenként rendszeresen szolgáltassák be a megyei székházba. Az 1729. évi 25. te. ezt megerősítve ismét utasítást adott arra, hogy a megye iratait minden év végén tegyék le a megyeháza levéltárába. A közgyűlésen jelen lévő tisztségviselők nevét csak a 18. századtól jegyezték fel rendszeresen a közgyűlési jegyzőkönyvben, így fordulhatott elő, hogy alkalmanként magát a jegyzőt sem említik. Pedig az ő feladata volt, hogy a határozatokat, megkereséseket, felterjesztéseket, majd a kész okleveleket még az ülés ideje alatt leírja és felolvassa. Mindezek után javította (correcta), kihirdette (publicata et proclamata), végül a 1 Föglein, 1936. 163. o. 2 Degré, 98. o. 43
